Nem sokkal később, 2012–2018-as, újabb elnöki ciklusában Putyin megkezdte a külföldi nem kormányzati és LMBTQ-szervezetek térhódításának megakadályozását, ami egy újabb határozott lépés volt a szuverén állam kiépítésének irányába.
2014 is kritikus jelentőségű volt a Putyin-korszakban, hiszen az Egyesült Államok által támogatott Majdan-forradalom győzelmét követően Oroszország arra kényszerült, hogy pozicionálja magát a NATO terjeszkedésével szemben. Az első lépés a Krím-félsziget annektálása volt. Nagyinterjújában Putyin meg is fogalmazza, hogy számára a Krím rendkívüli jelentőségű volt, és a rajta zajló fejlesztések miatt gazdasági és politikai jelentősége Oroszország számára egyébként is megkérdőjelezhetetlen.
Putyin 2018-ban ismét államelnökként tért vissza a hatalomba. Legjelentősebb intézkedése a 2022. február 24-én kezdett orosz–ukrán háború volt, amely közel két éve zajlik.
A putyini kormányzás mérlegéhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt két évtizedben az orosz gazdaság stabilizálódott, az ország külkereskedelme dinamikusan fejlődött, és a lakosság életszínvonala is jelentősen javult az európai értékrendtől eltérő politikai rendszer keretén belül is.
Véletlen egybeesés?
Talán nem véletlen, hogy az évértékelő időpontja egybeesik az uniós államfők tanácskozásával. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint ez üzenet a Nyugat számára, hogy az ukrajnai ügy támogatottsága már megfogyatkozott és erőtlen ahhoz, hogy ellenpólust tudjon képezni az orosz törekvésekkel szemben.
Mindezeket egybevéve érdekes lehet, hogy az idén 70. évét betöltő államfő még milyen terveket szeretne megvalósítani hatalomra kerülése esetén, folytatni akarja-e a háborút, avagy a békekötés felé tendál-e, emellett folytatja-e eddigi politikáját, amit a nyugati szövetségi rendszerből történt kirekesztése során Kína és a keleti országok irányában igyekezett megvalósítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!