Az EU egyre inkább tekintélyelvű uralomra törekszik

Az Európai Unió államszerű szerveződéssé alakul át, az új európai állam azonban nem demokratikus – erről is beszélt lapunknak Tomasz Grosse szociológus, politológus és történész. A Varsói Egyetem professzorával a lengyel–magyar kapcsolatokról és a közelgő amerikai elnökválasztásról is beszélgettünk. Grosse az MCC vendégoktatója. Az interjú így jöhetett létre.

Tomasz Grzegorz Grosse Forrás: Mathias Corvinus Collegium - MCC

– Az EU politikai és gazdasági unió. Sokak szerint az utóbbi időben azonban úgy tűnik, a politikai szál sokkal jelentősebb, mint az unió gazdasági oldala. Ön is így látja? 

– Először is, az EU államszerű szerveződéssé alakul át. Néha a tudósok szuperállamnak vagy államra hasonlító szuperstruktúrának nevezik. De ez egy sajátos helyzet, mert az új európai állam nem demokratikus. Hogy miért? Mert például megfelelő demokratikus felhatalmazás nélküli tisztviselők dönthetnek a nemzeti demokráciákhoz kapcsolódó fontos kérdésekről. Az ilyen tisztviselők a valós döntések tekintetében sokkal nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a demokratikus kormányok vagy parlamentek. Ez tekintélyelvű mérce. És az EU egyre inkább tekintélyelvű uralomra törekszik. Egy másik probléma az, hogy ebben a szuperállami struktúrában néhány tagállam, különösen a szervezet nyugati része, nagyobb befolyással bír, így meg tudják védeni nemzeti érdekeiket. A mi régiónkból, Közép-Európából származó országok pedig egyre kevésbé befolyásosak, az EU másodosztályú tagjaként kezelik őket. Az EU-nak már nem centralizálnia, hanem decentralizálnia kellene. Ez demokratikus szempontból is fontosabb, de gazdasági szempontból is, mert a nemzeti politikusok és választók jobban tudnának dönteni a különböző gazdasági ügyekben a költségekkel kapcsolatban. Az EU-nak demokratikusabbnak, decentralizáltabbnak, szubszidiáriusabbnak kellene lennie, ami azt jelenti, hogy az Európai Bizottság támogatja a nemzeti hatóságokat, és nem a nemzeti demokráciák helyett dönt. És végül, rugalmasabb szervezetnek kellene lennie. 

A magyar–lengyel barátság és együttműködés azért is nagyon fontos nemzeteink számára – mind az EU-n belül, mind az együttműködésünk egyéb aspektusaiban –, mert társadalmaink nagy része meglehetősen hasonlóan áll hozzá Európa jövőjéhez. Másodszor, a lengyel–magyar együttműködés rendkívül fontos az erősebb Közép-Európa létrehozásának szempontjából is. Régiónk megerősítése nélkül gyengék és perifériára szorult államok lennénk. Lengyelország túl gyenge ahhoz – ahogy Magyarország is –, hogy egyedül játsszon. Össze kell gyűjtenünk az egész közép-európai régió potenciálját, hogy előrelépést érjünk el a nemzetközi kapcsolatok, valamint a gazdasági fejlődés terén. Máskülönben csak néhány német, francia, kínai, orosz elképzeléshez vagy intézményhez igazodhatnánk. Ha azonban összefogunk, és közös alapot találunk a közép-európai intézmények és elképzelések számára, akkor sokkal erősebbek és befolyásosabbak lehetünk. Együtt. 

– Általánosságban mit vár a magyar EU-elnökségtől?

– Remélem, hogy a magyar elnökség egy kicsit változtathat a migrációs és éghajlat-politikán. Arra is számítok, hogy Magyarország nemcsak a magyar nemzeti érdekeket képviselné, ami természetes, hanem bizonyos mértékig a közép-európai álláspontot is képviselné az európai ügyekben. Ez nemcsak Magyarország közép-európai pozíciója szempontjából lehet előnyös, mint a regionális együttműködés kulcsállama, hanem egy erőteljesebb elnökség szempontjából is, mivel egy országcsoportot képvisel. A mi régiónk számára az is esélyt jelenthet, hogy Magyarország után hamarosan Lengyelország veszi át az EU elnökségét.

– Hamarosan elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban. Mit vár az amerikai–lengyel kapcsolatoktól a jövőben?

– Ez egy elég érdekes kérdés, mert a lengyel politikában új hagyománya van annak, hogy a baloldali és liberális pártok inkább a Berlinnel és Brüsszellel való jobb kapcsolatot támogatják, és egy kicsit távol állnak az Egyesült Államoktól. A konzervatív politikusok és kormányok viszont inkább az USA-val való szövetséget részesítik előnyben, mint a Berlinhez vagy Brüsszelhez való szorosabb viszonyt. Tehát a következő néhány hónapban vagy évben, ha Varsóban liberális kormányunk lesz, az Egyesült Államokban pedig republikánus elnök, akkor Lengyelország és az Egyesült Államok között inkább romló kapcsolatra kell számítanunk, cserébe az európai intézményekkel és Németországgal való kapcsolat javulásáért. Ez alól a forgatókönyv alól Andrzej Duda elnök a kivétel, aki konzervatív politikus, és nagyon jó kapcsolatot ápol a Republikánus Párttal és Trump úrral. Lengyelországban pedig az elnöki hivatal számít a kül- és védelempolitika szempontjából. Tehát, ha Andrzej Duda elnök még hivatalban lesz, akkor arra kell számítanunk, hogy a lengyel hatóságoknak jó kapcsolatai lehetnek a republikánus adminisztrációval – amennyiben ők nyerik az amerikai választásokat.

Borítókép: Tomasz Grzegorz Grosse (Forrás: Mathias Corvinus Collegium)