Vajon miért nincs Lengyelországnak egy olyan miniszterelnöke, mint amilyen a magyaroknak Orbán Viktor? – teszi fel a kérdést a Do Rzeczy legújabb számában a konzervatív lengyel hetilap publicistája, Lukasz Warzecha. A „brutális válasz” erre a kérdésre – írja – az, hogy nincs rá igény.
A lengyel választók többsége nem „reál-, hanem morálpolitikát” vár el politikusaitól. Nem azt szeretnék, hogy valamit elintézzenek nekik, hanem hogy erkölcsileg magasabbrendűnek érezhessék magukat, amikor rájuk szavaznak. Ezenkívül az egyik legfontosabb érv a lengyel közbeszédben – a politikai szintér mindkét oldalán – a Putyinra való hivatkozás: ez a teljesen értelmetlen, alaptalan, ráadásul az élet sok területén hangoztatott ultima ratio, amely úgy választja el egymástól a lengyel és magyar politikát, mint egy szakadék.
A publicista szerint a magyar történelmi múlt tanulságai mindig is nagy hatással voltak és vannak ma is a magyar politikai elit, benne Orbán Viktor gondolkodására. Ebből néhány alapvető következtetés vonható le: a nemzetközi politikában nincs helyük az érzelmeknek. Amikor a magyarok engedtek az érzelmeiknek – mint például 1956-ban –, vereséget szenvedtek és nagy árat fizettek. Ezért arra a meggyőződésre jutottak, hogy érzelmek helyett szigorú realizmusra van szükség. Erre nagy hatással van, hogy a magyarok úgy érzik, ők mások, mint a többi európai nép, már csak Európában egyedülálló nyelvük miatt is.
Meg vannak győződve arról, hogy csak magukra számíthatnak, és elsősorban a saját érdekeiket kell szem előtt tartaniuk, ahogy a nagyhatalmak, például az Egyesült Államok teszik. Hozzájárult ehhez Trianon, melynek következtében magyarok milliói önhibájukon kívül az ország határain kívül rekedtek. Az anyaországnak törődnie kell velük, ezért van az, hogy az orosz–ukrán háború kezdete óta Magyarország különös figyelmet fordít a kárpátaljai magyarokra
– írja a szerző.
Megváltozott viszonyok
Az orosz–ukrán háború kezdete után az akkori lengyel kormánypárt, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) megváltoztatta viszonyát Orbán Viktor és általában Magyarország iránt. Jaroslaw Kaczynski pártjának politikusai – kevés kivételtől eltekintve – nemcsak a magyar kormánnyal, hanem a varsói magyar nagykövetséggel is megszakították a kapcsolatokat. Odáig fajult a helyzet, hogy a Mariusz Kaminski belügyminiszter által irányított lengyel szolgálatok nem reagáltak a magyar nagykövetség elleni fizikai támadásokra, például arra, hogy vörös festéket locsoltak az épületre.
Ennek a Magyarország iránti sértődöttségnek természetesen semmilyen racionális alapja nem volt. Oroszország Ukrajna ellen indított támadása ugyanis semmit sem változtatott a magyar miniszterelnök politikai irányvonalán. A lengyel fél úgy tett, mintha Magyarországnak kötelessége lenne a lengyel külpolitikát utánozni, miközben a két ország nyersanyag-ellátottsága, helyzete, függőségei és prioritásai eltérnek egymástól, másrészt Varsó elvárta volna Budapesttől, hogy utánozza azt az önpusztító, érzelmektől vezérelt lengyel viselkedésmódot, amely mindent egy lapra tesz fel, és mások érdekeit előtérbe helyezi a sajátjai helyett
– fogalmazott Lukasz Warzecha, majd hozzátette:
Orbán Viktor ugyanazt tette, amit addig is: elsősorban Magyarország és a magyarok érdekeit tartotta szem előtt, köztük azokét, akik Ukrajnában, háborús fenyegetettségben élnek.
Magyarországnak, amely Lengyelországnál jobban függ az orosz nyersanyagoktól, semmilyen érdeke sem fűződik ahhoz, hogy támogassa – ráadásul megfontolás és mélyebb elemzés nélkül – az Oroszországra kivetett szankciókat, ha nem is tudta magát teljesen kivonni alóluk. A vonakodó magyar magatartásnak meg is vannak a következményei ukrán részről is, legutóbb a Lukoil orosz olajcég szállításainak leállítása Magyarország és Szlovákia felé.
Reális politika
A publicista szerint a magyar miniszterelnök reálisan ítéli meg a nemzetközi helyzetet, aminek a tusványosi nyári szabadegyetemen elmondott beszédei ékes bizonyítékai.Úgy vélte, ezek mindegyike politikai realizmusról tanúskodik, ami hiányzik a lengyel politikai fősodorból. Jól jellemzik ezt a helyzetet a lengyel média sommás megállapításai: „Orbán Putyint védi”, „A magyar miniszterelnök ismét Ukrajnát támadja”, „Orbán Viktor az orosz propagandát visszhangozza” – sorolta.
Lengyelországban már azt is szégyenletesnek minősítik, hogy Orbán Viktor szerint a háborút mielőbb le kell állítani. Elutasítják azt a nyugati politikai közbeszédben csaknem közhelynek számító, nem a magyar miniszterelnökhöz köthető álláspontot is, hogy a háború azért húzódik el, mert ahhoz a valódi feleknek, vagyis az Egyesült Államoknak és Oroszországnak érdeke fűződik. A lengyel fősodorban ez a nézet már önmagában felháborodást kelt, mert nem fogadják el azt a teljesen nyilvánvaló tényt, hogy proxy háborúról van szó, amelyben Ukrajna csak a gyalog szerepét játssza – írja véleménycikkében a szerző.
Megjegyezte: „amikor egy képzeletbeli lengyel Orbánról elmélkedünk, nem arra kell gondolnunk, hogy egy az egyben átvegyük az Oroszországgal vagy Ukrajnával szemben folytatott magyar politikát, hanem arra, ahogyan a vaskövetkezetességű szabályok által vezérelt cselekvésmódokat megítéljük. Idetartozik, hogy együtt lehet működni mindenkivel, ha abból előnyünk származik, és egyszerre két, három vagy akár több hangszeren is játszhatunk. Magyarország sikerrel tárgyal Kínával és hoz onnan befektetéseket. Érdemes felhívni a figyelmet Orbán Viktor gondolkodásának még egy vonatkozására, amire tusványosi beszédeiben is utalt, a nyugati civilizáció hanyatlására. Lengyelországban ezt a mozzanatot is az orosz propaganda visszhangzásának tekintik”.
Lukasz Warzecha kiemelte azt is, hogy a miniszterelnök nézeteit kísérő lárma azért is rendkívül abszurd, mert semmi olyat nem mond, ami ne hangozna el rendszeresen a nemzetközi nyilvánosságban. A vita arról, hogy Ukrajnának van-e esélye visszaszerezni elveszített területeit, milyen árat kell fizetnie ezért, és milyen kockázatokat hordoz a már két és fél éve húzódó háború, már 2022 óta tart, többek között egy olyan tekintélyes magazin portálján is, mint a Foreign Affairs, és nem bélyegzik orosz ügynöknek a más állásponton lévő vitapartnereket – hívta fel a figyelmet.
Lehet, hogy Magyarország kis ország, de saját érdekeinek védelmében sokkal érettebben lép fel, mint Lengyelország
– összegzett az ismert lengyel publicista.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (Fotó: AFP)
