Több mint száz motorbiciklivel érkeztek, majd kettéváltak. Az egyik csapat Tchombangout, a másik a kilenc kilométerre fekvő másik falut, Zaroumadareyét célozta meg. Nem kerestek senkit, nem követeltek semmit – azonnal gyilkolni kezdtek. A háromórás öldöklésben végül 105 civillel, köztük 17 gyermekkel végeztek, 75 „szerencsés” megúszta sebesülésekkel.
– Aki engem meglőtt, egy fulbé volt. Aztán odalépett egy barátomhoz, és elvágta a torkát egy késsel
– idézte fel Niger történetének egyik legvéresebb, január eleji mészárlását az AFP hírügynökségnek az egyik túlélő. Az ő élete is csak hajszálon múlt: testét több golyó is átjárta, halottnak tettette magát, így sikerült megúsznia a támadást. Ki és miért követte el a vérfürdőt? A mai napig kérdéses. Niger, Mali és Burkina Faso határának háromszögében a törzsi ellentétek, a dzsihadista terror miatt mindennapos az erőszak. – Ugyanezek járőröztek korábban a falvakban, hogy beszedjék a „zakátot”, az iszlám adót – magyarázta egy másik túlélő, ami valószínűvé teszi, hogy ezúttal valamelyik terrorszervezet állt a mészárlás mögött. – Felégették a földeket, a takarmányt. Az embereket, akik a magtárban próbáltak elbújni, megölték – panaszolta. És ez csak egyetlen eset a sok közül.
At least one hundred people were killed in a suspected militant attack on two villages in western Niger, during the weekend, said Prime Minister Brigi Rafini https://t.co/8S94cgO9oC pic.twitter.com/o3pAu1Qe3G
— Reuters (@Reuters) January 4, 2021
„Új” kihívások
– Csak az 1998 és 2003 között tomboló második kongói háborúban ötmillió ember halt meg. Ehhez képest a mai konfliktusok sokkal enyhébbek.
A Boko Haram felkelése az elmúlt tíz évben nagyjából negyvenezer életet követelt. Ez persze számottevő, de arányaiban mégiscsak eltörpül a korábbiakhoz képest. Afrika nagy része mára túllépett a 90-es évek sötét évtizedén, melyet a népirtások, etnikai tisztogatások és polgárháborúk jellemeztek – magyarázta lapunknak Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója, hogyan alakultak át a földrész konfliktusai. A szakember szerint ahol nem látszik a kiút, az a Száhel-övezet, amely mindig is ütközőzóna volt a Szahara és a déli termékeny területek között. – A 70-es évektől kezdve a klímaváltozás hatásai, valamint a népességrobbanás, társulva a gyenge államisággal, csak tovább rontott a helyzeten – mutatott rá, miért puskaporos hordó a régió. – Az „új” – valójában már 2010-től kezdve tapasztalható – elem a konfliktusban a dzsihadista ideológia intenzív terjedése a kontinensen. Az elmúlt évtizedben a szélsőségesek folyamatosan terjeszkedtek. A sejtszerű hálózatok mára jól szervezett fegyveres csoportokká nőtték ki magukat. Míg egy évtizede Afrika-szerte öt országot érintettek a dzsihadisták, napjainkban 15-nél tartunk – figyelmeztetett a baljóslatú trendekre.
A Boko Haram fegyveresei (Forrás: CBN news)
Szavait alátámasztja az Institute for Economics and Peace kutatóintézet tavalyi globális terrorizmusindexe is.
– Világviszonylatban az első tíz országból, ahol a legtöbbet növekedett a terrorizmus áldozatainak száma, hét a szub-szaharai térségből került ki
– áll az elmúlt bő évtized merényleteit elemző tanulmányban. Különösen sokat romlott a helyzet Burkina Fasóban, ahol majd 600 százalékkal többen haltak meg egyetlen esztendő alatt. Az elemzés rámutatott, az Iszlám Állam területi felszámolása Irakban és Szíriában korántsem jelentette a terrorszervezet végét. Akárcsak a hidra, amely minden levágott feje helyére újabbakat növeszt, a dzsihadisták – és testvérszervezeteik – új konfliktusövezetekben jelentek meg.
Gyilkos innováció
Hogy mennyiben hasonlítanak ezek az afrikai terroristák a hírhedt al-Kaidára vagy Iszlám Államra? Marsai Viktor szerint ezek a terrorszervezetek nagyban másolják hírhedt közel-keleti társaikat. – Másrészt a terrorizmus bizonyos „innovációit” gyakran éppen Afrikából veszik át. Hogy egy terrorszervezet területeket ellenőriz, ott közigazgatást működtet, adót szed, például korántsem az Iszlám Állammal kezdődött, a Boko Haram vagy az as-Sabáb már sokkal korábban csinálta ezt – emlékeztetett. Arra is figyelmeztetett, hogy ezek a távolinak tűnő dzsihadisták a nyugati világra is veszélyt jelentenek. – Egyrészt a térségben élő európai polgárokra: számos példa van arra, hogy katonák, diplomáciai intézmények, sőt hotelek kerültek célkeresztjükbe. Másrészt megvan a lehetősége annak is, hogy Európában hajtsanak végre támadást. Erre ugyan egyelőre csak mérsékelt képességeik vannak, de máris ismert például olyan eset, mikor az Iszlám Állam Szomáliából illegális migrációs csatornákon keresztül küldött egy terroristát Olaszországba.
Bizonyított az is, hogy a líbiai Iszlám Állam és a Boko Haram nagyon komolyan együttműködik. Az illegális átkelések számát nézve nehéz elképzelni, hogy ne próbálkoznának néhány terrorista bejuttatásával – részletezte a biztonsági veszélyt.
Bizony, az illegális áradat egyre csak növekszik. Csak a fent leírt nigeri támadást követően tízezren menekültek el a térségből. Az ENSZ adatai szerint a Száhel-övezetben 3,6 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására. Legtöbben nem jutnak sokáig, országon belül, esetleg szomszédos államokba vándorolnak. A nyomás azonban így is fokozódik. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, a Frontex múlt évre vonatkozó összesítése szerint a nyugat-afrikai útvonalon tavaly megnyolcszorozódott az illegális határátlépések száma. Míg a 2015-ös migrációs válság idején a szírek voltak többségben, évről évre egyre többen vannak az afrikaiak.
Nigeriek várnak, hogy útra keljenek Líbiába. Onnan már „látni” Európát.
Fotó: Zohra Bensemra / REUTERS
Megnyerhetetlen háború
Hogy akkor miért nem lép fel ellenük határozottabban a Nyugat? A problémát persze látják, a térségben az egykori gyarmattartó franciák, az amerikaiak és mások is jelen vannak. Éppen a nigeri mészárlást megelőző napon gyászolhatta Franciaország, hogy két katonájukkal is végeztek a dzsihadisták Maliban. A 33 esztendős Yvonne Huynh és a 24 éves Loïc Risser járművét út mellé rejtett pokolgép robbantotta fel felderítés közben. Huynh az első nő, aki hősi halált halt a francia beavatkozás óta; két gyermeket hagyott maga után. Hasonló merényletek rendszeresek, az elmúlt bő hét évben már ötven francia katona életét követelték a harcok.
– Hiába van ott ötezer francia katona, ötmillió négyzetkilométerre ez édeskevés. A gyenge államiság miatt a helyi erők mit sem érnek. A Burkina Fasó-i hadsereg például még sosem vett részt fegyveres konfliktusban, nekik kellene a harcedzett dzsihadistákkal felvenniük a harcot.
Ráadásul ezek a szervezetek a helyi társadalomból nőnek ki, nagyon alacsony költségekkel tudnak nagyon hatékonyan működni – magyarázta a kihívásokat. – Mondok egy példát: ha valamelyik törzsi vezető beteg gyerekét el tudják vinni egy kórházba, máris megnyertek maguknak egy csoportot. Elég hozzá egy fuvar, egy kanna benzin, néhány száz dollár – folytatta.
Nigeri katonák járőröznek Niger, Mali é Burkina Faso életveszély határán.
Fotó: Giles Clarke / Getty Images
Erejéhez mérten Magyarország is igyekszik kivenni a részét a feladatból.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019. szeptemberben egy New York-i ENSZ-ülésen jelentette be, hogy a terror- és migrációellenes harc jegyében hazánk megduplázza a Maliban tevékenykedő katonáinak létszámát.
A tárcavezető arról is beszélt, hogy Afrika megsegítésére az Európai Unió 4,5 milliárd eurós szükséghelyzeti alapot hozott létre, ebből 1,7 milliárd jut a Száhel-övezetnek, és ehhez az alaphoz Magyarország 9,5 millió euróval járul hozzá. – Az uniónak polgári és katonai missziói is vannak a térségben. Magyarország ennek a kezdetektől fogva tagja. A terrorellenes harcot főként a franciák Barkhane művelete végzi, a már ecsetelt eredményekkel. Ennek kibővítésére hozták létre a térség országait tömörítő G5 Száhel együttműködést, ám ez sem látja el a feladatait. Most francia kezdeményezésre életre hívták a Takuba Task Force nevű kezdeményezést, amelybe európai országoktól várnak különleges műveleti erőket.
Francia katona Maliban. Mindenhol veszély leselkedik rájuk.
Fotó: Fred Marie / Getty Images
Ezzel kapcsolatban Magyarországra is kacsingatnak, de tudomásom szerint részvételünkről még nem született döntés – összegezte a terroristák elleni harc eredménytelenségét a szakértő.
– Megnyerhetetlen hát a háború? Attól tartok, a jövőben sem várható javulás. Ezt bizonyítja, hogy az amerikai haderő Afrikai Stratégiai Parancsnokságának jelentésében eddig az volt a célkitűzése, hogy a Száhel-övezetben megsemmisítsék a dzsihadista csoportokat, ezt most átváltoztatták feltartóztatásra. A tendencia romlik – festett borús képet Marsai Viktor.
