Azbej Tristan Anthony Muheria nyeri (Kenya) érsek előadása előtt mondott köszöntőjében kiemelte: a segítségnyújtás során „luxus lenne” lemondani az együttműködésről, hiszen az egyházak kiterjedt hálózatuk, jó helyzetfelismerésük és közösségmegtartó erejük miatt nélkülözhetetlen pillérei a társadalomnak.
Elmondta: az egy évvel ezelőtti tényfeltáró, a segítségnyújtás lehetőségeit felmérő kenyai misszió tagjaként meggyőződött arról, hogy a kenyai egyházak emberek tízmilliói számára teszik lehetővé az emberhez méltó életet.
Sok esetben az állam mellett egyedüliként az egyházak gondoskodnak az oktatásról, a leszakadt rétegek felemeléséről, az ifjúság segítéséről – tette hozzá az államtitkár.
Meglátása szerint a nyugati világ liberális diskurzusában a szélsőséges szekularizmus diktál, ami az egyház és az állam szétválasztását úgy értelmezi, hogy az egyház hallgasson és maradjon a templom falai között, az állam pedig zárkózzon el tőle.
Ez a doktrína száműzi az együttműködés lehetőségét, méltatlanul bánik az egyházakkal, ahelyett, hogy felismerné szociális, oktatási, betegellátási, humanitárius, jószolgálati munkájuk hatalmas erejét és az együttműködésben rejlő óriási lehetőséget, az együttműködés akadályozásával egyúttal a szükséget szenvedők százmillióit is félredobja és kiselejtezi – fogalmazott az államtitkár.
Azbej Tristan kitért arra is: ahogyan hallgatásra ítélik az egyházakat társadalmi kérdésekben, ugyanúgy hallgatás övezi a keresztényüldözés jelenségét is. Azt mondta: Kenyában ugyan nincs rendszer szintű keresztényüldözés, de egyre aggasztóbb a külföldi iszlamista terrorszervezetek térnyerése. Példaként említette, hogy 2015-ben nagycsütörtökön Kenyában 148 keresztény halt vértanúhalált, a múlt év végén pedig egy távolsági buszt állítottak meg terroristák, és ott helyben meggyilkolták azokat, akik nem tudták elmondani a muszlim hitvallást.
Az államtitkár úgy fogalmazott: mi nem felejtjük el ezeket a mártírokat, de nemcsak emlékezünk rájuk, hanem hitet is teszünk amellett, hogy nem fogunk csöndben maradni és hallgatni a keresztényüldözésről.
Magyarország 2016-ban ezért emelte elsőként a világon kormányzati szintre az üldözött keresztények megsegítését – tette hozzá Azbej Tristan.
Anthony Muheria nyeri érsek előadásában hangsúlyozta: Afrika a remény kontinense, hiszen a vallásukat gyakorló keresztények többsége Afrikában, illetve Dél-Amerikában él. Ebben rejlik Afrika ereje, ugyanakkor ez az Achilles-sarka is.
Az afrikaiak lelkéért és életéért ugyanis egymással versengő érdekcsoportok harcolnak.
Elmondta: a törzsi viszálykodás és a határokon, illetve generációkon átívelő gyűlölet még mindig megmérgezi a társadalmat, és sokszor a keresztények is részt vesznek a törzsi viszálykodásban.
A szegénység és a munkanélküliség szintén komoly kihívás, ráadásul az iszlám közösségek – különösen a partvidéken – iskoláztatást és családtámogatást kínálnak a hozzájuk csatlakozóknak.
A nehéz gazdasági helyzetben magukat kereszténynek valló, ugyanakkor nem az evangéliumot hirdető, hanem csodákat és jólétet ígérő egyházak szintén könnyen terjednek, és térhódításuk veszélyt jelent a hagyományos keresztény egyházakra – mondta a kenyai főpap.
