– Martin Callanan, a brit kormány brexitügyekért felelős államtitkára a lapunknak adott tavalyi interjúban azt mondta: Nagy-Britannia idén március 29-én kilép az Európai Unióból, ha törik, ha szakad. Ez nyilvánvalóan nem történt meg. Most Öntől kérdezem: elhagyja Nagy-Britannia az EU-t október 31-én?
– Mindenképpen akkor szeretnénk elhagyni az EU-t, de lehetőség szerint az unióval kötött megállapodással a kezünkben. Boris Johnson miniszterelnök is világossá tette: nem hiszi, hogy lehetetlen küldetés volna október végéig megállapodást kötni. Meg akarunk viszont szabadulni az ír tartalékmegoldástól. Ez a kulcsa mindennek, hiszen emiatt utasította el háromszor is a brit parlament a kilépés feltételeit rögzítő korábbi megállapodást. A tartalékmegoldással az a nagy baj, hogy nincs határidőhöz kötve, az aláíró felek pedig nem léphetnek ki belőle. Ez őrültség. Ezért most alternatívákat keresünk. Ha sikerült az embert a Holdra küldeni, kell, hogy létezzen megoldás az Észak-Írország és az Ír Köztársaság között áthaladó áruk ellenőrzésére. A probléma elhárításához rugalmasságra van szükség minden érintett fél részéről, az EU-tagországnak pedig fel kell tenniük maguknak a kérdést: a tartalékmegoldás fontosabb-e a számukra, mint az, hogy Nagy-Britannia megállapodással lépjen ki? A tartalékmegoldás célja ugyanis az volt, hogy a jövőben el lehessen kerülni a fizikai határellenőrzés visszaállítását Észak-Írország és az Ír Köztársaság között. A rendezetlen brexit esetén viszont már november elsejétől létesülni fog a fizikai határzár.
A diplomata szerint alternatív megoldásokra van szükség
Fotó: Teknős Miklós
– Az EU, illetve egyes tagországok szándékosan nehezítik meg Nagy-Britannia helyzetét? Netán azért, hogy elriasszanak más államokat a közösség elhagyásától?
– Ezt a felvetést sokszor hallottam már, szerintem félremagyarázása a brexit-folyamatnak. Nem látom bizonyítékát annak, hogy mások a kilépésen gondolkodnának. Ha mégis ezen törték a fejüket, a három évig tartó küzdelmes tárgyalássorozat láttán valószínűleg elment ettől a kedvük.
– A briteken kívül valóban számos másik tagállam is szeretné végleg lezárni a brexit ügyét, mert megelégelték a hosszan tartó bizonytalanságot. A tárgyalások jelen állása alapján lát esélyt arra, hogy sikerül új megállapodást kötni?
– Ha valóban azt akarják, hogy távozzunk október 31-én, és valóban érdekükben áll új megállapodást kötni, akkor erre csak annyit mondhatok: legyünk rugalmasak, találjunk alternatívát a tartalékmegoldásra. Minden más kérdést már elrendeztünk. Szerintem ez sem lehet akadály. Természetesen felkészültünk az alku nélküli kilépésre is, léteznek vészhelyzeti terveink. A rendezetlen távozás nem könnyítené meg a helyzetünket, a gazdaságunk kisebb ütést kapna, de túlélnénk a megpróbáltatásokat, nem lenne a világ vége. Úgy látom, a tagállamoknak is érdeke, hogy alku szülessen. Egyesek gazdaságilag kötődnek szorosan Nagy-Britanniához, nem akarnak drasztikus változást. Mások a mélyreható katonai-biztonságpolitikai viszonyt akarják fenntartani. Ezért reméljük, hogy európai barátaink rugalmasságot tanúsítanak a tárgyalások során.
– Az EU mellett azonban akadályt jelenthet a brit parlament is. Ön is utalt arra, hogy a Theresa May kormánya által megkötött egyezményt háromszor is elutasították a Westminsterben. Mi a garancia arra, hogy egy új, az ír tartalékmegoldást nem tartalmazó alkut most elfogadnának, ráadásul úgy, hogy a Konzervatív Párt azóta elvesztette többségét a parlamentben?
– Boris Johnson bizakodó ezzel kapcsolatban. A tartalékmegoldást mellőző alku esetén a kormány mögé állna az északír Demokratikus Unionista Párt, a Konzervatív Párt brexitpárti szárnya, illetve azok a konzervatív képviselők is, akik nemrég elhagyták frakciójukat, de a megállapodás pártján állnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenzék egy jelentős része tart a megállapodás nélküli kilépéstől. Minden erőfeszítés most arra irányul, hogy meglegyen az alku. Ha ezt a problémát orvosolni tudjuk, a kormány úgy gondolja, hogy október végén, a brexit határideje előtt el tudná fogadtatni a parlamenttel az új megállapodást. Nem sok időnk maradt. Az EU csúcsértekezlete október 17-18-án lesz, legközelebb tehát október 21-én, hétfőn tudna összeülni a parlament, vagyis tíz napjuk maradna. Nem beszélve arról, hogy az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.
– Egyetért azzal, hogy ezt az egész politikai káoszt maga a népszavazás idézte elő, amely a kilépés tényén túl nem rögzítette azt, hogy milyen fajta kilépésre szavaznak az emberek, milyen jövő vár Nagy-Britanniára? A referendum leginkább David Cameron akkori miniszterelnök hazárdjátékának tűnt.
– A fennálló helyzetet sokan jellemzik válságként, ám Nagy-Britannia jól működő demokrácia, a parlament is végzi a dolgát, időnként nagyon élénken is. Mit gondolt, mi fog történni?
– A gazdaságra például súlyos csapást mért a brexit.
– Nem használnám a súlyos jelzőt. Gazdasági növekedésünk továbbra is a nyugat-európai átlagnak felel meg, sőt afelett teljesítünk. Tavaly több volt a közvetlen beruházás az országba, mint Franciaországba és Németországba együttvéve. A Forbes magazin néhány hónappal ezelőtt azt írta, Nagy-Britannia még mindig a legjobb hely vállalkozást működtetni. A múlt héten Londonban jártam, ott semmi jele annak, hogy Nagy-Britannia hanyatlásnak indult volna. Visszatérve a népszavazásra: igen, ez nyilván olyan ügy, amely megosztotta a pártokat, a családokat, a barátokat. A felmérések ma is azt mutatják, hogy csekély a különbség a kilépéspárti és bentmaradást támogatók aránya között. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a 2015-ös választások idején a Konzervatív Párt programjában szerepelt a népszavazás ígérete, ezt pedig David Cameron teljesítette, még akkor is, ha nem erre az eredményre számított. Mindez mégis arra világított rá, hogy volt egy csendes többség az országban, amely elégedetlen volt az EU-tagságunkkal, talán elidegenedve érezte magát a politikától, nem tetszett neki az, amerre a világ halad.
– Ön nem sokkal azelőtt lett budapesti nagykövet, hogy Nagy-Britanniában megtartották a népszavazást. Ez alatt a három év alatt felélénkültek a brit-magyar diplomáciai kapcsolatok, rengeteg brit kormányzati tisztviselő járt Budapesten. Ez a brexit hatása? Netán annak a jele, hogy Nagy-Britannia a kilépés utáni időkre meg akarja erősíteni kapcsolatait európai szövetségeseivel?
– Több oka lehet ennek. Egyrészt úgy éreztem, voltak a kapcsolatainkban olyan területek, például a honvédelem, amelyekben szükségesnek tartottam a mélyebb együttműködést. Mivel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének legfőbb előmozdítói az üzletemberek és befektetők mellett általában a nagykövetek, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete és én is ezen dolgozunk. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a népszavazás eredményeként rákényszerültünk arra, hogy elkezdjük tervezni a jövőt. A viszony fejlesztéséhez mindenképpen ugródeszkát jelent az a tény, hogy mintegy negyedmillió magyar ember él Nagy-Britanniában. A lengyelek esetében például gyakran figyeljük meg azt, hogy a hazatérők közül sokan Nagy-Britanniával kereskedő vállalkozásokat hoznak létre. Említhetnék még egy példát: amikor három és fél éve Budapestre érkeztem, napi tizenkét közvetlen járat volt a maximális járatok száma London és Budapest között. Ma tizenkilenc van péntekenként. Az összes országos járatot tekintve pedig 25 és 30 közötti közvetlen járatról beszélhetünk. A harmadik példám pedig érthetővé teszi azt, hogy Magyarország miért akar erős gazdasági kapcsolatokat és szabadkereskedelmi megállapodást Nagy-Britanniával. Hazám ugyan nem tartozik Magyarország öt legfontosabb kereskedelmi partnere közé, de a gyáripari termékek tekintetében Magyarország globális kereskedelmi többletének 40 százaléka a Nagy-Britanniával folytatott kereskedésből származik. Exportpiacként tehát nagyon fontosak vagyunk Magyarország számára.
