Kazimerz Albint 18 éves korában, 1940 januárjában fogták el Szlovákiában, amikor a második világháború alatt a Franciaországban formálódó lengyel hadsereghez próbált átjutni. A németek több helyen tartották fogva, majd az eredetileg a lengyel foglyok számára létesített auschwitzi lágerbe szállították 1940 június 14-én.
Kazimierz Albin hat más lengyel fogollyal 1943 februárjában szökött el a haláltáborból, ez volt a kevés sikeresen végződött menekülések egyike. A nácik ezt követően Albin édesanyját és testvérét hurcolták el először Auchwitzba, majd Ravensbrückbe, mindkettőnek sikerült túlélnie a háborút.
Maga Kazimierz Albin a szökés után a lengyel földalatti Honi Hadsereg katonájaként harcolt.
Tizenkilenc éven át, 2000 óta tagja volt a lengyel miniszterelnök mellett működő, az auschwitzi emlékhely igazgatása ügyeiben illetékes tanácsadó szervnek, a Nemzetközi Auschwitz Tanácsnak. Több lengyel állami kitüntetésben is részesült.
Az auschwitzi haláltábor első 728 lengyel foglyát 1940. június 14-én szállították oda a délkelet-lengyelországi Tarnówból. A deportáltak között az 1939 szeptemberében indított német támadás ellen Lengyelországot védő katonák, a lengyel földalatti függetlenségi szervezetek tagjai és diákok voltak, valamint a lengyelországi zsidók egy csoportja is. Az első deportáltak közül 239-en élték túl a háborút.
Lengyelországban az első lengyel deportálás emlékére 2006 óta tartják a náci koncentrációs és megsemmisítő táborok áldozatainak nemzeti emléknapját június 14-én.
Az auschwitzi koncentrációs tábort a hitleri Németország 1940-ben építtette Lengyelországnak a harmadik birodalomhoz csatolt részén. Az auschwitzi emlékmúzeum 1,3 millióra teszi a táborkomplexumban fogva tartottak számát. 1942 közepéig a foglyok többsége lengyel volt, 1943-tól a legtöbben zsidók voltak. Auschwitz lett a magyarországi zsidók megsemmisítésének fő színhelye.
