Kelepcében a tagállamok

Noha az Európai Unió külügyminisztereinek tegnap végre sikerült egységes álláspontot kialakítva elítélniük Törökország északkelet-szíriai bevonulását, közben jelentősen megváltozott a térség hatalmi dinamikája, az Ankara által terrorszervezetként számontartott kurd erők ugyanis fájdalmas kompromisszumot kötöttek a szíriai elnökkel. Az EU egyelőre még csak tervasztalon létező nyomásgyakorlásának azonban új színt adhat, hogy a tagállamok többsége a NATO-n belül Törökország katonai partnere, az észak-atlanti szövetség állásfoglalása pedig egyértelmű a kérdésben: az egység mindenek felett áll.

Ankara támogatását élvező milíciák a török–szír határ közelében Fotó: REUTERS/Khalil Ashawi

Egyezséget kötött a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők (SDF) Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, illetve a vele szövetséges Oroszországgal. A megállapodás értelmében a kormányerők segítséget nyújtanak az SDF-nek a török offenzíva megállításához, cserébe pedig a kurdok feladják Manbídzs és Kobani határvárosokat. Alig néhány órával az alku bejelentése után a szíriai hadsereg máris bevonult a kurd kézen lévő Tabka, Rakka és Aín-Issza városokba, valamint több környező faluba, és ezzel jelentősen megváltoztatta a térségbeli hatalmak legújabb konfliktusának hatalmi dinamikáját.

Aszad erői ugyanis évek óta távol maradtak a polgárháborús ország északkeleti területeitől, hallgatólagosan beleegyezve abba, hogy a kurdok váltak a régiót összefogó politikai erővé, az SDF azonban most arra kényszerült, hogy fájdalmas kompromisszumot kössön Damaszkusszal. Mazlúm Abdi SDF-parancsnok a Foreign Policy című amerikai lap hasábjain úgy fogalmazott: az együttműködés Aszaddal és a vele szövetséges Oroszországgal kényszer hatására jött létre, és noha nem bíznak az ígéreteikben, olyan javaslatokat tettek, amelyekkel életek millióit lehet megmenteni. „Ha a kompromisszumok és a népünk elleni népirtás között kell választanunk, egyértel­műen a népünk élete mellett tesszük le a garast” – írta Mazlúm Abdi.

Az Európai Unió külügyminiszterei­nek közben a tegnapi luxemburgi tanácskozásukon sikerült megállapodni abban, hogy egyetlen tagország sem szállít fegyvereket Törökországnak. A házigazda, Jean Asselborn külügyminiszter beszámolója szerint a tagállamok záródokumentumban egyhan­gúan elítélték a török katonai akciót, és felszólították Ankarát, hogy azonnal szüntesse be a hadműveletet, amely veszélyezteti a régió stabilitását és biztonságát, megnehezíti az ENSZ által támogatott békefolyamat sikerét, valamint akadályozza a humanitárius segítségnyújtást, további szenvedést okozva ezzel a civil lakosságnak.

Ankara támogatását élvező milíciák a török–szír határ közelében
Fotó: REUTERS/Khalil Ashawi

A távirati iroda szerint kijelentették, a katonai tevékenység jelentősen veszélyezteti az Iszlám Állam legyőzése érdekében eddig elért eredményeket, a terrorszervezet ugyanis változatlanul veszélyt jelent Törökország, a régió, valamint Európa biztonságára. E zárónyilatkozat azonban csak a nyomásgyakorlás egyelőre csupán tervasztalon létező eszköze, arról ugyanis szó sincs, hogy az EU fegyverembargót hirdetett volna Törökország ellen: ahogy Federica Mogherini, a blokk külügyi és biztonságpolitikai főképviselője fogalmazott: a tagállamokon múlik, hogy a zárónyilatkozathoz igazítják-e külpolitikájukat.

Komolyabb döntést az európai állam- és kormányfők csütörtöki csúcstalálkozóján hozhatnak, a helyzetet azonban jelentősen megnehezíti, hogy az EU úgy akar nyomást gyakorolni Ankarára, hogy az egyúttal NATO-tag uniós tagállamoknak Törökország katonai szövetségese. A luxemburgi külügyminiszter komoly aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Törökország szíriai inváziója más NATO-tagállamokat is háborúba taszíthat a kurdok és a szíriai hadsereg között frissen létrejött alku következményeként. Az észak-atlanti szövetség kollektív védelmet garantáló 5. cikkelye ugyanis kimondja: a NATO bármelyik tagja ellen intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egyébként tegnap próbálta csitítani a szövetségen belüli indulatokat, azonban elsősorban Ankarának kedvezve. Mint fogalmazott, Törökországnak legitim biztonsági aggályai vannak déli határát illetően.