Ki építi újra a szétbombázott Gázai övezetet?

Nemzetközi felajánlásokból nincs hiány. De ki garantálja, hogy a pénz nem a Hamásznál köt ki?

A hajnali izraeli légicsapások egyikében megsemmisült hatemeletes épület romjai Gázában 2021. május 18-án. MTI/AP/Halil Hamra Fotó: Halil Hamra

Majd 17 ezer lakóház és üzlet, 53 iskola, hat kórház, négy mecset, a vízellátás fele megrongálódott vagy elpusztult az izraeli csapásokban – vontak mérleget Gázában a tizenegy napig tartó rakétaháborúról. Az ENSZ becslései szerint a konfliktus miatt 77 ezren kényszerültek menekülésre, nyolcszázezren maradtak tiszta csapvíz nélkül, az áramellátás csupán néhány órára elengedő naponta, a koronavírus-járványt nyögő egészségügyi rendszer az összeomlás szélére került.

– Nincs másik otthonunk. Egy sátorban fogok élni a házam romjain, amíg nem épül újra

– panaszolta az AFP hírügynökségnek egy hetvenesztendős, ötgyermekes családapa, akinek a házát egy légicsapás tette a földdel egyenlővé.

Romeltakarítás egy izraeli légicsapás után Gázában
Fotó: MTI/EPA/Haitha Imad

De vajon újjáépül-e valaha? A költségeket egyelőre megbecsülni is nehéz, minden bizonnyal még békés időszakban is súlyos dollármilliókba és hosszú évekbe telne mindent helyrehozni, miközben a Gázai övezet még a 2014-es háború pusztításait sem heverte ki, amikor 171 ezer épület szenvedett kárt. És ki állná a cechet? Eddig nemzetközi felajánlásból nincs hiány:

a tűzszünet összehozásában kulcsszerepet játszó Egyiptom nagyvonalúan ötszázmillió dollárt ígért,

korábban Katar 360 millió dolláros támogatás mellett kötelezte el magát,

az ENSZ 22,5 millió dollárt folyósítana a vészhelyzeti alapjából,

Nagy-Britannia 4,5 millió dollárt tenne hozzá a világszervezet büdzséjéhez,

Norvégia 3,6 millió dollárral emelné meg a forrásokat,

még Kína is egymillió dollár készpénzt és kétszázezer dózis koronavírus elleni vakcinát ajánlott fel,

sőt az Egyesült Államok is bejelentkezett, hogy segítene.

A probléma azonban az, hogy már a 2014-es háború után is csupán a megígért segély fele, ha megérkezett, mert a támogatók nem látták garantáltnak, hogy a pénz végül nem a Hamász zsebében köt ki.

Megrongálódott lakása hálószobájában áll egy férfi a hajnali izraeli légicsapások után Gázában
Fotó: MTI/AP/Halil Hamra

Márpedig a nyugati országok jelentős része a Gázai övezetet uraló Hamászt terrorszervezetként tartja nyilván, ezért inkább a Palesztin Hatóságon vagy az ENSZ-en keresztül támogatná a rászorulókat, mivel azonban az ő befolyásuk is erősen korlátozott a területen, semmi sem biztosítja, hogy a segélyekre a szélsőségesek nem teszik rá a kezüket. Magyarán: ugyan ki ellenőrzi például azt, hogy az érkező cementet lakóházak és nem fegyverraktárak, alagutak építésére használják fel? Ami azt illeti, a mostani háború is inkább azt bizonyította, hogy a Hamász a forrásokat saját infrastruktúrájának az újjáépítésébe pumpálta, hiszen hét év alatt újabb alagútrendszert fúrt, és jól láthatóan a rakétaarzenálját is pótolta. A szigorú izraeli és egyiptomi blokád és ellenőrzés ugyan szintén rendkívül lelassítja az újjáépítést, – az Oxfam 2015-ben úgy becsülte, hogy az akkori tempó mellett ez egy évszázadig tartana – de a támadások azt bizonyították, hogy még így is sikerült nagy mennyiségben csempészárut juttatni az övezetbe.

Ezek a források ráadásul nem oldják meg a gazdasági problémákat, miközben a kétmilliós térségben a munkanélküliség hetvenszázalékos.