Ne fessük kékre az eget, ha nincs rá okunk
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azt a részben szövetségi kommunikációs irányt, amely az első két mérkőzés után a közösségi média felületein tapasztalható volt. Mindenki tisztában van (volt) azzal, hogy sem a lengyelek, sem a törökök ellen nem mi vagyunk az esélyesek.
Éppen ezért ha ki is kapunk, felesleges kékre festeni az eget, mert ezzel az iránnyal gyakorlatilag a saját, reális önértékelsünktől fosztjuk meg magunkat.
Senki sem várta el azt (és most sem várja el), hogy a játékosokat a földbe döngöljék, de az sem feltétlenül a legjobb irány, ha két 0-3-as vereség után olyan stílusban kommunikálnak, mintha mi nyertünk volna. Ebből a szempontból a németek elleni keddi újabb sajnálatos 0-3 már visszahozta a földre az eddig fellegekben járókat.
Három éve utolsók voltunk, most ne legyünk azok
Három évvel ezelőtt a magyar női röplabda-válogatott öt vereséggel lett csoportjában az utolsó a belgiumi Eb-n, ami azt jelentette, hogy a mieink a 24., azaz az utolsó helyen végeztek azon a tornán. Ezt most tényleg jó lenne elkerülni. Akkor a lengyel csapat ellen egy szettet sikerült megnyerni, de a szlovénoktól 3-0-ra kikaptunk. A szlovénokkal most Isztambulban az utolsó csoportmeccsen játszunk, ha annak számunkra a továbbjutás szempontjából lesz tétje, az tényleg remek dolog lenne. Mivel azonban a szlovén csapat már egy győzelmet behúzott (ráadásul ők szerda délután a csoport leggyengébb tagjának vélt Lettországgal mérkőznek meg), egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk.
A szerdai pihenőnap arra mindenképpen jó lesz a magyaroknak, hogy (fejben) rendezzék a sorokat. Aztán nincs más hátra, mint megpróbálni a most szinte csodával határosnak tűnő feladat megoldását: legyőzni a letteket és a szlovénokat, ezzel pedig bejutni a legjobb 16 közé.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!