Nem sok jót remélhetünk Bidentől

Joe Biden legfontosabb választási ígérete az volt, hogy Donald Trump négy éve után visszavezeti az Egyesült Államokat a „normális kerékvágásba”. Bár komoly kétségek merültek fel a választás tisztaságát illetően, és a techóriá­sok és a média jelentős támogatása nélkül aligha nyert volna a demokrata politikus, vitathatatlan, hogy közel nyolcvanmillió amerikai szavazatának elnyerése komoly fegyvertény. Ezen állampolgárok bizonyára azért szavaztak Joe Bidenre, mert hatékonyabb járványkezelést és belpolitikai megbékélést ígért. Visszatérést a kompromisszumok és a mértékletesség politikájához. A Black Lives Matter mozgalom lecsillapítását, valamint azt, hogy az Egyesült Államok visszaszerzi vezető szerepét a világpolitika színpadán. Vizsgáljuk meg, mennyire volt sikeres Biden elnök első száz napja ezek tükrében.

Washington, 2021. április 14. Joe Biden amerikai elnök távozik a szónoki emelvényről beszéde után a washingtoni Fehér Házban 2021. április 14-én. Biden bejelentette, hogy az amerikai csapatok kivonulnak Afganisztánból a New York- i terrortámadás huszadik évfordulójáig, szeptember 11-ig. MTI/EPA/Pool/Andrew Harnik Fotó: Andrew Harnik

Zászlóerdő Joe Biden beiktatási ünnepségének helyszínén, a törvényhozás washingtoni épületénél január 18-án
Fotó: MTI/EPA/Justin Lane

A demokrata többségű alsóház által elfogadott törvénytervezetek hosszú időre bebetonoznák a baloldali túlsúlyt a szövetségi politikában. A tervezett választási reform állandósítaná a 2020-ban a koronavírus-járvány miatt bevezetett módosításokat, amelyek nagyszámú, nehezen hitelesíthető levélszavazatot eredményeztek. A reform olyan új intézkedéseket is tartalmaz, amelyek tovább könnyítenék a regisztrációt a szavazói névjegyzékbe, ezzel megnyitva a kaput a választási visszaélések előtt. Egy másik javaslat 13 főre növelné a legfelsőbb bíróság tagjainak számát úgy, hogy Biden nevezhetne ki négy új bírót, ezzel megfordítva a jelenlegi konzervatív túlsúlyt a testületen belül. Egy harmadik kezdeményezés pedig állami státust adna a fővárosnak, Washington DC-nek, amely további két, garantáltan demokrata helyet eredményezne a felsőházban. Mindez nyíltan az egypárti kormányzás megvalósítására irányul, amely joggal váltotta ki a republikánus vezetés és a párt szavazóbázisának felháborodását. Jelenleg kevés az esély, hogy ezek a tervek átmenjenek a szenátuson, de fokozzák a társadalmon belüli feszültséget és a bizalmatlanságot a két vezető párt között.

Elszabadultak az indulatok

Eközben a Black Lives Matter és az Antifa domesztikálása sem Joe Biden tervei szerint zajlik. Hiába találta az esküdtszék bűnösnek a George Floyd halálát okozó rendőrt, a légkör továbbra is feszült. A nyugati part nagyvárosai­ban, Portlandben és Seattle-ben egymást érik a vandál, erőszakos megmozdulások, amelyek nemritkán fosztogatásba és gyújtogatásba torkollnak. Az erőszak más városokban is bármelyik pillanatban újra fellángolhat.

Tüntetők csapnak össze rendőrökkel Portlandben. Még nem jött el a megbékélés ideje Fotó: Europress/AFP/John Rudoff

Az amerikai rendvédelmi szervek továbbra is nyomás alatt állnak: a demokraták bal szárnya nem mondott le arról, hogy megkurtítsák a rendőrség költségvetését, a radikális politikusok pedig a testület felszámolását követelik. Ezenfelül közfelháborodást, médiahisztériát és erőszakos tüntetéseket vált ki minden olyan eset, amikor rendőrök fegyvert használnak fekete gyanúsítottakkal szemben, függetlenül attól, mennyire volt jogos a fellépés. A bűnözési statisztikák folyamatosan romlanak. A faji feszültségek, ahelyett hogy csitulnának, fokozódnak.

Mélyponton a kínai és az orosz viszony

A külpolitika terén is nehezen megy a visszatérés a „normális kerékvágásba”. A beharangozott nagyszabású tervek közül ez idáig egy virtuális klímacsúcsot sikerült megszervezni, amelyen viszont az egyetlen lényeges felajánlást maga Joe Biden tette: 2030-ig több mint ötven százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást hazájában.

Eközben a rivális nagyhatalmakkal való viszony mélyponton van. Az első jelentős találkozó a kínai féllel katasztrofálisan sikerült. Antony Blinken amerikai külügyminiszter és kínai kollégája a kamerák kereszttüzében került parázs szócsatába az alaszkai Anchorage-ba szervezett kétnapos kétoldalú megbeszélés első óráiban. A fiaskó sokat rontott a két nagyhatalom kapcsolatain, bár azóta a rutinos John Kerry – aki Biden klímaügyi főmegbízottjaként utazott Sanghajba – némileg korrigálta a helyzetet.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter és Vang Ji kínai külügyminiszter az amerikai–kínai külügyminiszteri tárgyaláson március 18-án
Fotó: MTI/AP/AFP/Frederic J. Brown

Az amerikai–orosz viszony is tovább romlott Biden beiktatása óta. Az amerikai elnök egy tévéinterjú során „gyilkosnak” nevezte Vlagyimir Putyint, diplomáciai vihart kavarva a két állam között. Az oroszok konzultációra hazahívták washingtoni nagykövetüket, aki hat héttel az eset után még mindig nem tért vissza posztjára. Sőt, Moszkva a múlt héten azt „javasolta” az Egyesült Államok nagykövetének, hogy helyesebb lenne, ha ő is hazatérne, aki ennek a diplomatikusan megfogalmazott felszólításnak eleget is tett. Mindez azt jelenti, hogy egy olyan időszakban, amikor a feszültség a két atomhatalom között a hidegháború óta példátlan szinten van, a diplomáciai képviseletek nagykövet nélkül maradtak.

A történelem mond ítéletet

Mielőtt ítéletet mondanánk Joe Biden első száz napjáról, jusson eszünkbe, hogy roppant nehéz körülmények között vette át az Egyesült Államok irányítását: a koronavírus-járvány második hulláma épp tetőzött, az elnök legitimitása pedig az állampolgárok jelentős része szemében erősen megkérdőjelezhető. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy nem beszélhetünk sikeres periódusról. A járvány leküzdése felé jó úton halad az adminisztráció, de az ország megosztottsága tovább mélyült, az utcai erőszak pedig továbbra is a mindennapok része. A külpolitika terén Biden rendkívül csekély eredményeket tud felmutatni. Mind Kínával, mind Oroszországgal tovább romlott az amúgy is hideg viszony. Végső soron a történelem a teljes ciklus alapján ítél majd, de annyi mindenesetre elmondható: az első száz nap nem sok jót ígér.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője