Nem ismerjük meg Mária „védelmi őrizetben” töltött éveit, és az sincs tisztességgel kifejtve, milyen út is vezetett a szabadulását váró skót királynő lefejezéséhez. Az alkotói koncepció határozott: egy ártatlan, tehetetlen nő megjelenítése, akinek összes bűne elvhűsége, erős hite és uralkodni vágyása – és aki mellett nem áll senki.
A színészek és a látvány elviszik hátukon a mesét, de végeredményben afféle női szenvedéstörténetet látunk, amelynek elmeséléséhez a történelem csak ürügy. Ez egyfelől a filmipar természetes működése (a rendezők és producerek tehetségüktől függetlenül úgy rettegnek a történeti hitelességtől, mint ördög a tömjénfüsttől), másrészt elég kínos, hogy bármelyik történelmi magazin bármelyik nevezett uralkodókról szóló cikkének puszta tényei izgalmasabbak, hátborzongatóbbak és meglepőbbek, mint ez a forgatókönyv. Pedig az egyik író John Guy történész, a korszak nemzetközi szinten elismert szakértője. De – megint csak a filmipar alaptermészetét tekintve – joggal feltételezzük, hogy a mű végső formája abszolút nem rajta múlt.
A cím pedig ne tévessze meg a gyanútlan mozikedvelőt: a Két királynő igazából egy királynőről, Stuart Máriáról szól, ahogy az eredeti cím (Mary Queen of Scots) ezt nem is tagadja. Akit I. Erzsébet élete és személyisége érdekel, más filmeket kell keresnie – de bízzunk abban, hogy olyanok is akadnak majd, akiket a történelemkönyvekhez vezet a kíváncsiságuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!