Kadosa Kiss József A művészet rendje című kiállítását végigjárva egy rendkívül sokoldalú alkotó bontakozik ki a szemünk előtt, akinek mélyen rétegezett művészetét festmények, ceruzarajzok, szobrok, rézkarcok, hangszerek, fotográfiák, valamint technikai csodaszámba menő egyedi tárgyak jelenítik meg. De nem szabad megfeledkezni alkalmazott grafikai tevékenységéről sem, amelyre még Robin Williams is felfigyelt a Budapesten forgatott Hazudós Jakab forgatásán, és feltétlenül találkozni kívánt a filmhez készült képes forgatókönyv alkotójával.
A Műcsarnokban látható tárlat bevezetéseként a filmkockákkal szimultán megjelenő storyboardok adnak betekintést a modern kori alkalmazott művészet világába. A kiállítótér első termébe belépve azonban hirtelen több mint fél évezredet ugrunk vissza az időben, mikor szemünk elé tárul Leonardo da Vinci Háromkirályok imádása című festményének fatáblára festett parafrázisa, mintegy tisztelgésként a nagy művészelőd előtt. Színvilágában ezt a hangulatot adja vissza a méreteiben is hasonló Holokauszt című munka, amely az emberiség ellen elkövetett rémtettek fájdalmának művészi újraértelmezése. A genocídium kétdimenziós megfogalmazása fut végig a falakon a Túlélők, valamint az Ábel és a többiek című sorozatokkal, majd ugyanez a gondolatvilág tágul háromdimenzióssá az eltorzult szoborfejek és torzók szenvedéssel telt, görcsös megjelenítésén keresztül. Ugyanitt a művész a Lélekrajzokon keresztül enged betekintést saját belső lelkivilágának rezdüléseibe is.
Fotó: Havran Zoltán
A tereken átszűrődő Bach-dallamokon túl már itt találkozhatunk a zene, illetve a hangszer képzőművészeti megfogalmazásával, hiszen a középen álló vitrinekben három-három pochette vagy táncmesterhegedű kapott helyet, melyeknek egyediségét az adja, hogy mindegyik egy-egy művészzsenit jelenít meg a rájuk jellemző karakterjegyekkel. Megdöbbentő, már-már szürreálisnak mondható élmény találkozni Rembrandt, Goethe, Paul Klee, Leonardo, El Greco vagy Picasso zsebhegedű-megfelelőjével.
Mikor az ember már azt hiszi, nem érheti több inger, a következő kiállítótérbe lépve egy plafonról lógó fekvőbiciklivel találja szembe magát. A XV. századból hirtelen a XXI. századba kerülünk, s a reneszánsz gouache technikától a NASA űrtechnológiájáig jutunk. Mint kiderült, a művész önmaga testi igényeire alkalmazva építette meg a karbonszálas kerékpárt, hogy mozgásigényét saját korlátai ellenére maximálisan kielégíthesse.
