Kadosa Kiss József tárlata: Leonardótól a NASA-technológiáig

Alkalmazott grafikai tevékenységére még Robin Williams is felfigyelt a Hazudós Jakab forgatásán.

02200910 Budapest Kadosa Kiss József: A művészet rendje – Arte legis c. kiállítása fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

Kadosa Kiss József A művészet rendje című kiállítását végigjárva egy rendkívül sokoldalú alkotó bontakozik ki a szemünk előtt, akinek mélyen rétegezett művészetét festmények, ceruzarajzok, szobrok, rézkarcok, hangszerek, fotográfiák, valamint technikai csodaszámba menő egyedi tárgyak jelenítik meg. De nem szabad megfeledkezni alkalmazott grafikai tevékenységéről sem, amelyre még Robin Williams is felfigyelt a Budapesten forgatott Hazudós Jakab forgatásán, és feltétlenül találkozni kívánt a filmhez készült képes forgatókönyv alkotójával.

A Műcsarnokban látható tárlat bevezetéseként a filmkockákkal szimultán megjelenő storyboardok adnak betekintést a modern kori alkalmazott művészet világába. A kiállítótér első termébe belépve azonban hirtelen több mint fél évezredet ugrunk vissza az időben, mikor szemünk elé tárul Leo­nardo da Vinci Háromkirályok imádása című festményének fatáblára festett parafrázisa, mintegy tisztelgésként a nagy művészelőd előtt. Színvilágában ezt a hangulatot adja vissza a méreteiben is hasonló Holokauszt című munka, amely az emberiség ellen elkövetett rémtettek fájdalmának művészi újraértelmezése. A genocídium ­kétdimenziós megfogalmazása fut végig a falakon a Túlélők, valamint az Ábel és a többiek című sorozatokkal, majd ugyanez a gondolatvilág tágul háromdimenzióssá az eltorzult szoborfejek és torzók szenvedéssel telt, görcsös megjelenítésén keresztül. Ugyanitt a művész a Lélekrajzokon keresztül enged betekintést saját belső lelkivilágának rezdüléseibe is.

A művészet ágak összefonódásával az arte legis, a művészet rendje köszön vissza ránk Kadosa Kiss József tárlatán
Fotó: Havran Zoltán

A tereken átszűrődő Bach-dallamokon túl már itt találkozhatunk a zene, illetve a hangszer képzőművészeti megfogalmazásával, hiszen a középen álló vitrinekben három-három pochette vagy táncmesterhegedű kapott helyet, melyeknek egyediségét az adja, hogy mindegyik egy-egy művészzsenit jelenít meg a rájuk jellemző karakterjegyekkel. Megdöbbentő, már-már szürreálisnak mondható élmény találkozni Rembrandt, Goethe, Paul Klee, Leonardo, El Greco vagy Picasso zsebhegedű-megfelelőjével.

Mikor az ember már azt hiszi, nem érheti több inger, a következő kiállítótérbe lépve egy plafonról lógó fekvőbiciklivel találja szembe magát. A XV. századból hirtelen a XXI. századba kerülünk, s a reneszánsz gouache technikától a NASA űrtechnológiájáig jutunk. Mint kiderült, a művész önmaga testi igényeire alkalmazva építette meg a karbonszálas kerékpárt, hogy mozgásigényét saját korlátai ellenére maximálisan kielégíthesse.

A kiállítás csúcspontja kétségkívül a harmadik terem anyaga, ahol az alkotó hangszerkészítési tudománya egy formavilágában is művészi cselló megjelenítésében csúcsosodik ki. A hangszer elkészítésének minden fázisa nyomon követhető a mellette futó filmből. „Amikor a csellót építettem, éppen negyvenéves voltam. A munka során azt éreztem, ez a feladat szinte tökéletes férfivá avatás, és annyi gyönyörűség van benne, hogy minden férfiembernek át kell esnie valami hasonlón. Igazán megfelelő küzdőtér lehet ez egy ifjú léleknek” – vallja a művész, akinek végletekig rétegzett lelkisége ebben a teremben is hangsúlyt kap, ezúttal a tibeti buddhizmusban használt imamalmokra hajazó forgatható hengereken bemutatva. Itt kap értelmet az egész kiállítás légterén átszűrődő dallam, Bach Csellószvitjei. A barokk zeneszerző szellemisége jelenik meg a Zongorista című háromalakos robotikán is, amelynek ujjai valódi zongoraelemeken játsszák le a (B) – A – C – H hangokat.

A finom művészi magaslatokat ellenpontozza a tény, hogy a terembe belépve az Ördög segge című művel találjuk szembe magunkat, amely a korábban is szemléltetett népirtások embertelenségét hivatott megjeleníteni egy farelief formájában, a vietnami háború borzalmán keresztül. De itt kapott helyet egy újabb hommage alkotás, Picasso Guernicájának monokróm jellegű festményként való újrafogalmazása.

A tárlatot Jan van Eyck Turbános férfijának parafrázisa zárja. A művész­előd gondolata egyben Kadosa Kiss József üzenetét is megfogalmazza, miszerint „als ich kann”, vagyis minden, amit tudok, minden, ami képessé­gei­m­ből telik. Végigjárva a kiállítást, értelmet nyernek ezek a szavak, hiszen a szerteágazó művészeti tevékenység, és az alkotások sokféleségéből adódó eklektikus hangulat ellenére a művészeti ágak összefonódásával az arte legis, a művészet rendje köszön vissza ránk.

A tárlat november 8-ig látogatható a Műcsarnokban.