A kiállítás csúcspontja kétségkívül a harmadik terem anyaga, ahol az alkotó hangszerkészítési tudománya egy formavilágában is művészi cselló megjelenítésében csúcsosodik ki. A hangszer elkészítésének minden fázisa nyomon követhető a mellette futó filmből. „Amikor a csellót építettem, éppen negyvenéves voltam. A munka során azt éreztem, ez a feladat szinte tökéletes férfivá avatás, és annyi gyönyörűség van benne, hogy minden férfiembernek át kell esnie valami hasonlón. Igazán megfelelő küzdőtér lehet ez egy ifjú léleknek” – vallja a művész, akinek végletekig rétegzett lelkisége ebben a teremben is hangsúlyt kap, ezúttal a tibeti buddhizmusban használt imamalmokra hajazó forgatható hengereken bemutatva. Itt kap értelmet az egész kiállítás légterén átszűrődő dallam, Bach Csellószvitjei. A barokk zeneszerző szellemisége jelenik meg a Zongorista című háromalakos robotikán is, amelynek ujjai valódi zongoraelemeken játsszák le a (B) – A – C – H hangokat.
A finom művészi magaslatokat ellenpontozza a tény, hogy a terembe belépve az Ördög segge című művel találjuk szembe magunkat, amely a korábban is szemléltetett népirtások embertelenségét hivatott megjeleníteni egy farelief formájában, a vietnami háború borzalmán keresztül. De itt kapott helyet egy újabb hommage alkotás, Picasso Guernicájának monokróm jellegű festményként való újrafogalmazása.
A tárlatot Jan van Eyck Turbános férfijának parafrázisa zárja. A művészelőd gondolata egyben Kadosa Kiss József üzenetét is megfogalmazza, miszerint „als ich kann”, vagyis minden, amit tudok, minden, ami képességeimből telik. Végigjárva a kiállítást, értelmet nyernek ezek a szavak, hiszen a szerteágazó művészeti tevékenység, és az alkotások sokféleségéből adódó eklektikus hangulat ellenére a művészeti ágak összefonódásával az arte legis, a művészet rendje köszön vissza ránk.
A tárlat november 8-ig látogatható a Műcsarnokban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!