A kérdés már nem az, leváltható-e a kormány, hanem az, hogy kik fogják ezt véghezvinni; mert tetszik, nem tetszik, együttműködés nélkül nincs fordulat – tájékoztatja a Népszava olvasóit minap Szekeres Imre nyugállományú gondolkodó, exhadügyminiszter, az MSZP alapító tagja. (A Szekeres-írások lényege az olvasói demenciára spekuláló, intenzív agyzsugorítás; ebből kapunk egy lórúgásnyi dózist. Megjegyzem, Imrének humoros vénája is van, munkássága idején a Koszovóban állomásozó magyar kontingens egyik objektumát például fürdőszobaszalonná alakíttatta. Honvédjeinken röhögött a teljes válságövezet.)

Szekeres elképzelése szerint ha a Tisza és a „tiszántúli” ellenzék okosan együttműködne, talán még a kétharmad sem lenne kizárt. Ehhez persze szükség lenne az MSZP legendás szervezeti erejére, mozgósítóképességére. Mint írja, tavaly nyáron még volt remény arra, hogy pályára állnak a tiszántúliak is, éppen ő javasolta egy Új Márciusi Front (pártok feletti összefogás baloldali, zöld- és szociálliberális szereplőkkel) létrehozását, sajnos nem lett belőle semmi. Pedig még miniszterelnök-jelöltet is hajlandó lett volna állítani a front, sőt szakértői kormányt is. Az ilyesmiben nagyon jó az óbaloldal. (Hogy muzeális ökörségeit miért most, az MSZP ravatalánál adja közre a kiérdemesült humorista, arra nézve nem találtam kapaszkodót. Ahogy azon a korábbi Szekeres-fogadkozáson sem tudtam eligazodni, hogy „Megváltjuk önmagunkat és visszanyerjük szabadságunkat”. Visszanyerni a szabadságot? Épp az volt a probléma, hogy nem sittelték le a párt jómadarait…)

Tiszának, „Tiszántúlnak” egy a hangja. Fals.