Ezért 1994-től először opcióként, később pedig piactól függően alapáron kompresszorral szerelték fel a benzinmotort, mely a maga 160 lóerejével már fürgébb tempóra volt képes. Nagy előnye a Previának, hogy felépítése miatt ideális volt a súlyelosztása és alacsonyra került a tömegközéppontja, ami stabilitást és a jó úttartást adott. Télen okozott ugyan problémát a hátsó kerek könnyű kipörgése, ám ezt könnyen lehetet orvosolni a feláras összkerékhajtással. Persze a kézi mellett automataváltó is rendelhető – sőt, egyes piacokon széria – volt, utóbbi előválasztója a kormányoszlopra került.
Belül sem volt szokványos a Toyota Previa
Érdekes, hogy hajtástól és felszereltségtől függően kétféle (merev hidas vagy független) hátsó felfüggesztéssel gyártották, és még ennél is meglepőbb, hogy kizárólag japán belpiacon árulták 2,2-es (100 lóerős) turbódízel motorral – holott arra inkább Európában lett volna igény, amit pár szürkeimporttal foglalkozó kereskedő hamar felismert. Persze a Previa megjelenése sem volt éppen megszokott. Mint a Smarter Media bemutatója fogalmaz, a tojásdad, légellenállásra optimalizált forma inkább emlékeztetett expresszvonatra vagy űrhajóra, mintsem családi autóra.
Mindössze egy tolóajtóval szerelte fel egyterűjét a Toyota (a balkormányos kiviteleken jobb-, a jobbosokon pedig a karosszéria bal oldalán, hogy az utasok járda felé tudjanak kiszállni).
Szellős, lendületes ívű műszerfallal berendezett utasterét lehetet bizonyos piacokon nyolcülésesként is rendelni
(egy-egy paddal), de elterjedtebb és kedveltebb volt a hétszemélyes modell, a középső sorban egy-egy önálló, dupla karfás fotellel. Kiválónak bizonyult az utastér variálhatósága a könnyen átrendezhető vagy ággyá alakítható ülésekkel, egyes piacokon asztalkák is elérhetők voltak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!