Talán egyetlen másik uralkodónkról sincs annyi népmese, legenda, monda, mese, vers és különféle történet, mint az „igazságos” Mátyás királyról. E történetekben ő a jóságos és igazságos király, aki álruhában jár, segíti a szegényeket és megbünteti az önkényeskedő urakat.
A történészek szerint ez a kép kissé hamis, azt állítják, hogy Mátyást uralkodása alatt nem szívlelte a nép, sőt a magas adók miatt kifejezetten népszerűtlen volt.
Csakhogy halála után, hamar szétesett a történelmi Magyarország, jött a Mohácsi csatavesztés, a török hódoltság és a labanc iga – ezekhez képest pedig Mátyás király uralkodása maga volt a béke és a boldogság.
Ki törődött akkor már az egykor magas adókkal, mikor enni sem volt mit!

Fotó: Nemzeti Fotótár
De kezdjük az elején! 1443. februárjában járunk, egy kétszintes polgárházban, „kincses” Kolozsvárott, a meseszép Erdélyben. Nemes vendége volt akkoriban egy bizonyos Méhffi Jakab nevű szőlősgazdának, akit az a tisztesség ért, hogy vendégül láthatta Erdélyország vajdáját Hunyadi Jánost és családját. Hunyadi ekkor már számos hadjáratban bizonyított, kiérdemelte a „törökverő” nevet, Ulászló király pedig kinevezte Erdély urának.

Fotó: Nemzeti Fotótár/Kozák Albert
Hogy miért vendégeskedett egy ilyen hatalmas úr egy módos, de egyszeri szőlősgazdánál ma már nem tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy Vajdahunyadvár a családi fészek ekkora már nem volt méltó a Hunyadiak hatalmához, így János átépítette, renoválta a várat. Talán ezért, talán másért, mindenesetre úgy esett, hogy Hunyadi János felesége, Szilágyi Erzsébet ebben a kis polgárházban hozta világra a későbbi nagy királyt egy fogcsikorgatóan hideg téli napon, 1443. február 23-án. Éppen egy nappal Jégtörő Mátyás napja előtt, talán ezért is kapta a kis jövevény ezt a nevet.

Keveset tudni Mátyás gyermekkoráról, annyi azonban bizonyos, hogy az alacsonyabb nemesi sorból magát felküzdő János szerette volna, ha fiai, az elsőszülött László és a kis Mátyás (bátyja már tizenkét éves volt, mikor a későbbi király megszületett) a legjobb nevelést kapják. Neki magának nemesi, de köznemesi sorból kellett magát felküzdenie, amit főleg vitézségének és jó hadvezéri képességeinek köszönhetett. A tudományokra azonban már se lehetősége, se ideje nem volt, de ami nem adatott meg neki azt pótolta fiainál, akiket a legjobb tanítók neveltek és oktattak.