Én, az iguána avagy közös szenvedéstörténet

Márton Ágnes apokaliptikus írásai az állati és az emberi attribútumok határvonalait feszegetik.

Márton Ágnes Én, az iguána című, a Napkút Kiadó gondozásában megjelent kötetének a bemutatóját május 28-án 14 órától tartották meg a Fővárosi Állat- és Növénykert Lazy bisztrójának emeleti termében.

Először Szűcs Anna Emília köszöntötte a jelenlévőket a könyvkiadó részéről, majd a szerző mondott köszönetet a kiadó munkatársainak, elsősorban Sütő Csaba András szerkesztőnek, valamint a kötet borítóján szereplő ajánlások íróinak, Schein Gábornak, Závada Péternek, Ilya Kaminskynek, Pascale Petitnek, Yuyutsu Sharmának és Frankie McMillannek, illetve a borítóhoz felhasznált festmények alkotóinak, Igor Kozlovskynak és Marina Sharapovának.

A bemutató folytatásaként a szerző olvasott fel négy verset a kötetből, utána a meghívott költőtársak, Fehér Renátó és Katona Ágota rövid felolvasása következett.

A szerző elmondta, hogy ebben a gyűjteményes kötetben nyolcvanhat vers található, három fejezetbe rendezve. Márton Ágnes a magyarországi indulásától eltekintve – hiszen például a Sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Irodalmi Pályázatának nyertese volt, Tarján Tamás mentorálta sokáig – évtizedekig angol nyelven írt és publikált, számos nemzetközi díjat is nyert, 2021 tavaszán viszont magyar nyelvű anyagokat is elkezdett kiadni a kezéből, részben a korábbi angol nyelvű munkáinak alaposan átdolgozott variációit, nagyobb részt pedig teljesen új, csak magyarul létező műveket. Ezekből válogat az Én, az iguána című könyv, amelybe a fentiek mellé néhány régi vers is bekerült.

Márton Ágnes arról számolt be, hogy a Covid-intézkedések idején nyílt több ideje és alkalma arra, hogy műfordítással foglalkozzon, angolról magyarra és magyarról angolra egyaránt, például Terék Anna, Kemenes Henriette, Simon Bettina, Bíró Krisztián és Izsó Zita verseit fordította le rangos nemzetközi irodalmi folyóiratok számára, a PEN America is kiemelte a munkásságát. Ezen fordítási munkálatok során kezdett el újból magyar nyelvű – saját – versekhez is jegyzetelgetni, majd rendszeressé vált az, hogy magyarul is ír. Egyik publikációját követte a másik, olyan kiváló irodalmi folyóiratokban, mint az Alföld, a Kalligram, illetve online platformokon is, mint a KULTer.hu. Jaguárfolyosó című munkájával az f21 ökoköltészeti pályázatának első helyezettje és Líra-díjának nyertese lett.

Apokaliptikus írásai az állati és az emberi attribútumok határvonalait feszegetik, a közös szenvedéstörténetet. A járvány idején született gyászverseket, legalábbis azok egy rétegét azonban könnyen befogadhatóvá és élvezhetővé teszi a sok nyelvi lelemény, a humor és az önirónia.

Kiemelt szerepet kap a kötetben a szabadság iránti vágy. A címadó versben szereplő iguána is fogságban senyvedő sárkány, egyszerre valóságos és mitikus, kézzelfogható és metaforikus.

A kötet bemutatóját a Fővárosi Állat- és Növénykert Lazy bisztrójának emeleti termében tartották meg          Fotó: Kováts Terézia

Márton Ágnes kifejtette, hogy a jelen körülmények között nehéz tervezni, és a közelmúltban a karanténhelyzet miatt több fontos szakmai útja is meghiúsult vagy halasztásra került, de minden valószínűség szerint a következő tervei fognak hamarosan megvalósulni: 2023-ban megjelenik a Jaguárfolyosó című kétnyelvű verseskötete, Midori McCabe festményeivel, újfent a Napkút Kiadónál, valamint Skóciában, a Red Squirrel Pressnél kiadásra kerül a For Waltz You Don’t Need a Compass című gyűjteményes kötete, amelynek a kézirata több pályázaton is előkelő helyezést ért el. Észtországba, az Arvo Pärt Centre-be készül, illetve Fårö szigetére, Ingmar Bergman házába, ezekre a rezidenciaprogramokra újabb művek tervei és próbafejezetei alapján nyert meghívást. A jaguárok élőhelyével kapcsolatos kutatásait is folytatni szeretné Costa Ricán – éppen oda indult volna, már be volt csomagolva a bőröndje, amikor kitört a Covid.

További terve, hogy magyarul is írjon és publikáljon prózát is. Angolul számos novellája és flash fictionje (afféle lírai egypercese) jelent meg.

A könyvbemutató záró részében a közönség tagjainak nyílt lehetőségük arra, hogy kérdezzenek, illetve, hogy dedikáltassák a kötetet.

A kérdések elsősorban Márton Ágnes kollaborációira és szerkesztési módszereire vonatkoztak. 

Borítókép: Márton Ágnes (Fotó: Napútonline)