Méltó egy nagyszerű örökségre

A Harmónia-díjas énekes, zeneszerző, Derzsi György több mint hat éve kezdte el Meskó Zsolttal Kazinczy Lajosról, a tizenötödik vértanúról szóló musical alkotófolyamatát, amely április 22–24. között, vagyis háromnapos premierhétvégén debütált a Madách Színházban. A művésszel A tizenötödik című musicalről beszélgettünk az első hangjegytől az ősbemutatóig.

Derzsi György zeneszerző 20220426 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– A Magyar Nemzetben 2019 októberé­ben jelent meg önnel interjú, melyben említette, hogy éppen az aradi vértanúkról ír darabot. Azóta eltelt néhány év, és nagy sikerrel bemutatták A tizenötödik című musicalt. Milyen volt a darab útja az ötlettől az első jelenetekig?
– A musicalt 2016-ban kezdtük el írni Meskó Zsolttal, aki átküldte nekem a szövegkönyvet. Egy-két nap alatt megírtam az első tizenöt percet a darabból, és azt gondoltam, hogy ez a Madách Színházba való. Végül nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy végezzek az első felvonás demóverziójával. Ezt követően – nem titok – felkerestünk színházakat, megmutattuk az elkészült részeket rendezőknek, színházigazgatóknak, de nem keltette fel az érdeklődésüket.

– Vajon miért nem?
– Szerintem nagy rizikót jelent a zeneszerzőként ismeretlen színművész alkotása. Nem kockáztatták a bukást. Bár a megmutatott részletek mindenkinek tetszettek, elfogadtam azt a tényt, hogy igen, félnek egy ismeretlen zeneszerző forradalmian új stílusától.

– Aztán folytatták a munkát.
– Igen, nagyon hittem ebben a darabban. Folytattuk a munkát, átírtuk, kerültek be újabb jelenetek, de vettünk is ki dalokat. 2017-ben dolgoztam egy másik szerzővel is, Pesty-Nagy Katival megírtam a Vörös Rébék musicalballada zenéjét, amit be is mutattunk a Tatai Szabadtéri Színpadon. Amíg ezt a művet írtam, addig A tizenötödik komponálásával megálltam, majd a premier után tértem vissza a projekthez. Meskó Zsolttal sokat vitatkoztunk az egyes jeleneteken, próbáltuk a kitűzött célt elérni: egy nem mindennapi musicalt megalkotni.

– Miből áll egy nem mindennapi musical?
– A cél az volt, hogy szakítsunk a musicalsablonokkal és adjunk egy új stílust, egy új műfajt, amit például az Amerikai Egyesült Államokban láttunk a Hamilton (Tony-díjas musical, ami 2015-ben debütált az Off-Broadwayen – a szerk.) című musicalben. Egyébként nagyon sokan hasonlítják hozzá A tizenötödiket, de meg kell nézni mindkét darabot, s rájövünk, hogy csupán annyi a hasonlóság, hogy egyes stílusjegyeket mi is elkezdtük használni.

– Mi hozta meg a musicalnek a lehetőséget?
– A munka nem állt meg. Már majdnem elkészültünk, amikor rátaláltam a 2020/2021-es III. Madách-musicalpályázat kiírására. Azt mondtam: itt az esély. Hiszen tényleg olyan szakmai zsűri – Szirtes Tamás, Tihanyi Ákos, Kocsák Tibor, Müller Péter és Szente Vajk – állt a verseny mögött, amelyik ha egyhangúlag eldönti, hogy értékes a darab, akkor nem fognak megijedni. Nem a személyemnek, hanem a műnek kellett bizonyítania. Nem azt nézték, hogy ki áll mögötte, hanem hogy ez a mű befér-e a Madách Színházba.

– Eredetileg stúdiószínpadon mutatták volna be a győztes művet, A tizenötödik azonban nagyszínpadra kívánkozott. Mi ennek a története?
– Én végig nagyszínpadban gondolkodtam. Monumentális művet írtam, ami hét órától fél tízig él. Tehát egy pillanatig sem gondoltam, hogy ha ez a darab nyer, akkor ebből stúdiószínpadi előadás lesz, mert annyira bíztam A tizenötödikben.

– Ki inspirálta önt az alkotói munkában? Hallgatott esetleg mai magyar musicaleket?
– Főként operákat hallgatok, Verdit és Puccinit. Ennél a munkánál is eleve az operából indultam ki, az operai szerkezeteket használtam. Ezeket tanulmányozva kerestem azokat a formákat, hogy a recitativók minél élvezhetőbbek legyenek.

– Azt szokták mondani, hogy minden musicalben van legalább egy sláger. A tizenötödikben melyik dalnak jósolja e karriert?
– A premierből és a nyilvános főpróbákból ítélve talán Kazinczy nagy dalát („Apa, adj erőt nekem!”) szerette a legjobban a közönség. Nekem mindegyik a kedvencem, de az „Utolsó szó jogán” című dalt emelném ki, ami nemcsak Kazinczy sorsának elfogadása, de zeneileg is összefogja az egész darabot.

– Mit jelent önnek Kazinczy Lajos élete, sorsa?
– Azt szoktam mondani, hogy többször belehaltam én is ebbe a musicalbe, nemhiába írtuk hat évig. Addig nem adtam ki a kezemből dalt vagy jelenetet, amíg nem éreztem katartikus egységnek. Amíg otthon, a számítógép előtt nem éreztem a katarzist, addig nem mutattam meg senkinek. Időnként visszaemlékeztem saját huszonnyolc éves koromra. Akkor diplomáztam, tele voltam vágyakkal, álmokkal. Úgy gondolom, a vértanúk is ugyanolyanok voltak, mint mi. Kazinczy alakját meghatározza az apai örökség, majd az anyai intelmek. A musicalben pedig azt boncolgatjuk, hogy mit jelent méltónak lenni egy nagyszerű örökségre, mi a hazaszeretet. A szerelmi szál is megjelenik, ami inkább plátói szerelem. Csak az utolsó pillanatban találnak egymásra Zsófiával, mielőtt leteszik a fegyvert. Várt volna rá a szerelem, ha a forradalmat nem verik le.

– Mégis hős lesz.
– A hadbírók szembesítik azzal Kazinczy Lajost, hogy hős. Zsolt zseniá­lisan írta meg ezeket a jeleneteket, hiszen a hadbírók jelenetről jelenetre mutatják be Kazinczy hőstetteit, aki egyszer csak ráébred, hogy nincs más útja. Habár Haynau felkínálja neki a szabadságot, mégis azt mondja, neki ez a szabadság nem kell: „Ami önöknek bűn, az nekem haza. Ami önöknek lázadás, az nekem az Isten szava. Ami önöknek a császár, az nekem a zsarnokság, ami szószegés, az nekem szabadság!” Mi azonban nem oktatni szerettünk volna ezzel a művel, csak felkínálni annak lehetőségét, hogy a néző maga döntse el, mit jelent a haza, a hazaszeretet.

Borítókép: Derzsi György zeneszerző (Fotó: Bach Máté)