Nem vitás, a giccs mindenhol és mindenben körülvesz bennünket, formálja ízlésvilágunkat és gondolkodásunkat; legyen szó irodalomról, zenéről, képzőművészetről vagy filmről és fotóról. A giccsel tehát foglalkoznunk kell, hiszen úgy szövi át életünket, úgy képes meghatározni a közízlést – vagy a kiállítás aktualitása kapcsán a vallási érzület megnyilvánulási formáit a szuvenírektől a liturgikus tárgyakig –, hogy gyakorta természetesnek vesszük jelenlétét. És ez veszélyekkel jár, hiszen hatása romboló.
Hogy különbséget tudjunk tenni giccs és érték között, arra máris kísérletet tettek a kurátorok a megnyitón néhány jellemző ellentétpár felállításával.
Az érzelemmel szemben az érzelgősség, az értelemmel szemben a közhely, az érzékenységgel szemben a felületesség, a szenvedéssel szemben a szenvelgés, az emlékezéssel szemben a nosztalgia, a hatásos kompozícióval és az alkotással szemben pedig a hatásvadász trükk és a másolás áll.
A beszámoló szerint a tárlaton nem találunk kiállítási tárgyakat magyarázó szövegeket, és szándékosan kerülték a különféle történelmi felekezetek közötti különbségtételt vagy összehasonlítást, a kiállítás szellemiségében vállaltan ökumenikus. Találunk ugyanakkor a látogatókat megszólító rövid falszövegeket, melyek egyszerre hívnak párbeszédre és segítik az eligazodást. Az egyik ilyen szöveg szerint a giccs közönsége éppen mi vagyunk, mert a giccs többek közt hamis biztonságérzetet ad, nem kell rajta gondolkodnunk, megelégszik a közhelyekkel, ráadásul vonzódunk is hozzá, mivel végletekig leegyszerűsített, könnyen emészthető vallásos élményt közvetít.
A kiállítás tehát a vallás felől közelíti meg a giccs fogalmát, a látogatókat pedig arra szeretné ráébreszteni, hogy az értéktelentől megszabadulva az értéket keressék. Ahogy Harmati Béla László fogalmazott egy interjúban: Az emberek természetükből fakadóan azért ragaszkodnak a giccshez, mert azok könnyen befogadhatók, emellett olcsón beszerezhetők, nagy mennyiségben rendelkezésre állnak. Már az is sokatmondó, hogy az előzetes vélemények alapján ez a téma jobban érdekli a közönséget, mint más kiállításaink témái. Személy szerint felhördülést várok, pro és kontra egyaránt, ami reményeink szerint egészséges vitát fog generálni.
A kiállítás anyaga a Néprajzi Múzeumból és lelkes magángyűjtőktől, köztük teológiai tanároktól érkezett.
A tárlatot múzeumpedagógiai programok kísérik, és a tervek szerint ősszel konferenciát is szerveznek, ahol evangélikus teológusok és külsős szakemberek fogják előadásaikkal és egy kerekasztalbeszélgetés során körüljárni a vallási giccs fogalmát.
A kiállítás október 2-áig tekinthető meg az Evangélikus Országos Múzeumban.
A cikk a Mandineren jelent meg.
Borítókép: Piros, kék, rózsaszín – vibráló fényekben pompázó megváltás (Fotó: Mandiner)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!