Dezső Tamás a fényképezést autodidakta módon sajátította el. Munkáit többek között a TIME, a The New York Times, a National Geographic, a Le Monde Magazine, a The Sunday Times és a The British Journal of Photography is publikálta. 2015-ben Notes for an Epilogue (Feljegyzések egy epilógushoz) címmel jelent meg fotókönyve a német Hatje Cantz kiadónál, de ezt követően átmenetileg felhagyott a fényképezéssel, és a filozófiával foglalkozott. A Hipotézis: Levél minden
ennek a tanulási folyamatnak a része, gondolatkísérletek halmaza, amiben használom a fotót is
– mesélte egy interjúban. E sorozatot a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ korábban már bemutatta a maribori UGM Studióban 2021-ben, s a Kunst Haus Wiennel együttműködve a bécsi FOTO WIEN Fesztiválon 2022 tavaszán.
A Budapestre érkezett tárlat kurátora, Virágvölgyi István az alkotások részletgazdagságára, érzékenységére is felhívta a figyelmet, majd tágabb kontextusban értelmezte a bemutatott sorozatot:
Dezső Tamás Hipotézis: Levél minden című munkájában azt a szakadatlan átalakulást mutatja fel, amelynek minden élő részese évmilliók óta, s amelynek körforgásába mi emberek csupán két-háromszázezer éve kapcsolódtunk be. Vajon helyén kezeljük-e, kellő figyelmet fordítunk-e az evolúciónak nevezett, évmilliók óta tartó óriási kísérletre, amely felfoghatatlanul komplex módon zajlik körülöttünk.
Majd hozzátette, hogyha belátjuk, hogy számos növény lényegesen jobban alkalmazkodott a földi élet akár extrém körülményeihez is, akkor érdemes volna átformálni azt a képzetet, hogy mi emberek vagyunk a bolygó urai.
Hiszen például a növények által előállított oxigén nélkül még a betondzsungel belvárosának első emeletén sem tudnánk lélegzetet venni. Nincs ugyanis elkülönülő természet: ez a mikrofon és ez az épület is annak az evolúciónak az állomása, amelynek az emberi tevékenységnek nevezett része talán hamarosan zsákutcának bizonyul
– tette hozzá.
Az identitás kérdését megvizsgálva a művész az emberi létezés metaforáját a növényekben találta meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint maga az emebr A tárlat pedig különböző anyagok játékán túl mikroszkopikus közelségbe hozza a növényeket. A kiállítás címét Johann Wolfgang von Goethétől kölcsönözte Dezső Tamás, hiszen Goethe a növények identitásának kutatójaként inspirálta az izgalmas gondolatkísérlet elvégzésében.
A Capa Központ új kiállítása a mai korban többletjelentéssel bírhat, hiszen az ökológiai válság kapcsán megkerülhetetlen, hogy a növényeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük és a folyamatosan mélyülő megkésettség gyötrő érzése mellett komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az emberi identitás mellett a törékeny növényi létezés kérdéseit is megértsük. És nem pusztán azért, mert tőlük függ és rajtuk múlik a saját létezésünk – vallják a kiállítás szervezői. Miközben a sokszínű wunderkammer hatású anyag – ahogy a kurátor fogalmazott – arra hívja a nézőt, hogy kor, térbeli és időbeli ugrásokat megtéve próbáljon meg rápillantani az elővilágot mozgásban tartó milliárdnyi változásra, miközben nem ő, nem az ember van a középpontjában.
A kiállítás szeptember 22. és december 23. között látogatható a Capa Központban.
Borítókép: Egy kép a kiállításról (Fotó: Dezső Tamás)
