Modern művészeti múzeummá alakult át a Vaszary Galéria, ugyanis a Fővárosi Képtár gyűjteményéből több mint egy évszázadon átívelő válogatást tekinthetünk meg. Ahogy a tárlat elején olvashatjuk, a sarokpontokat két, a nemzetközi porondon is elismert művész jelöli ki: Rippl-Rónai József és Maurer Dóra. Rippl-Rónai a korának legújabb művészeti törekvéseit képviselő francia Nabis-csoporthoz csatlakozott. Művei már életében szerepeltek és azóta is töretlenül jelen vannak a hazai és nemzetközi kiállításokon, közgyűjtemények becses darabjaivá váltak. Maurer Dóra a nemzetközi képzőművészeti színtér megbecsült alakja, akinek nemrégiben a londoni Tate Modern szentelt önálló tárlatot.
Jelen kiállítás a képtárba az elmúlt hatvan évbe bekerült alkotásoknak csupán egy töredékét mutatja be, mégis olyan gazdag válogatással találkozhatunk, amely átfogó képet nyújt a magyar képzőművészet történetéről a századfordulótól a jelenig.
A századvég művészete szekcióban ott találjuk például Rippl-Rónai Fivéreim (Lajos és Ödön) és Délutáni pihenés című műveit, de a termet kétségkívül a Szüleim negyvenévi házasság után című festmény tölti be, amely a művész úgynevezett „fekete korszakának” második felében készült, s amelyen az alakokat erős kontúrokkal, visszafogott színvilággal ábrázolta, de a fény-árnyék hatásokkal mégis plasztikussá formálta.
De itt van Csók István Krumplitisztogatók című képe is, amely visszafogott, letisztult, a környezetet finom, szinte absztrakt ürességgel érzékelteti.
Fentebb láthatjuk Tihanyi Lajos Nagybányai utca (Tájkép híddal), Czigány Dezső Csendélet és Vaszary János Fekvő hátakt és Cica című tusrajzait is.
