Demeter Szilárd a megnyitón tartott beszédében az emlékezés gesztusáról szólt, a kétszáz évvel ezelőtt született márciusi nagyságaink klubjáról, akikre az utókor mindig emlékezni fog, mert ők a hősök és példaképek közössége.
– Igaza van Márainak, hogy „mindig a költők csináltak legelőből hazát", de a hazát hazaként megélni és megtartani a mi dolgunk. Ebben ma is segíthetnek ők
– mondta Demeter Szilárd. Ünneplésre hívta az utókort, hogy emlékezzen a teremtő–alkotó magyar művészekre, hiszen „ők ugyanannak a szabadságnak a harcosai, amelyet ma is védünk, ugyanaz a nemzeti felhajtóerő vette rá őket arra, hogy ennek a szabadságnak a kereteit tágítsák, mint ami ma is fűt bennünket, ugyanarról az anyaföldről rugaszkodtak el szárnyalni, ahol ma beszélünk”. Demeter Szilárd előző napi, a Fiumei úti Pantheonban Orlay Petrich Soma kétszázadik születésnapja alkalmából megtartott beszédében kiemelte, hogy
a márciusi nagyságaink voltak az elsők, akik túlléptek a Kant által megfogalmazott imperatívuszon, és mertek magyarul gondolkodni és beszélni. Majd folytatta, hogy fontos az értékítélet és a szabadságért a magyar művészek mertek tollal és ecsettel küzdeni és soha nem adták fel, akár az életüket is készek voltak feláldozni.
– Nem a nemeket szaporítottuk, hanem az igeneket. Nem áldozati pózból támadtunk, hanem szabadságharcosként feszültünk neki a világnak. Nagyon más testtartás!
– szögezte le.
A megnyitón Demeter Szilárd Vajda Jánost „Mont Blanc-embernek” nevezve kiemelte, hogy a költő művészete és életútja megmutatja, hogy – a hősök is emberből vannak – a szabadság következményéből tételőző magánnyal. Vajda János egykori honvéd emígyen foglalta össze a lényeget: „Még azt mondják, hazudozzák, / Hogy magadnak gyönge vagy. / De ha kell harcolni másért, / Szolgai liberiáért –/ Erőd óriási, nagy!”
Vajda megmutatja a szabadság kapuját, a csillagkaput, amelyen eljött az idő, hogy belépjünk. Ahogyan az egyik legszebb versében is írja: „…szívem kigyúl,/ Mint hosszú téli éjjelen/ Montblanc örök hava, ha túl/ A fölkelő nap megjelen…”
Befejezésképpen Demeter Szilárd jelképesen egy csillagkaput avat.
– Amennyiben szerencsénk van, akkor az örök hó olvadozik egy keveset, és az így keletkező csermelyből szomjunkat olthatjuk. Ha elég bátrak vagyunk belépni a kapun, és ha elég bátrak vagyunk szabad forrásból inni – tette hozzá a főigazgató.
