Filmszínházi bárhangulat, decens selyemfényekkel
Az érzelmekkel átitatott, teljes karriert átfogó dallista másfél órát ölelt fel a Papp László Budapest Sportarénában. Előzenekar nem volt, a koncert a meghirdetettnél csupán tizenkét perccel kezdődött később. Négytagú zenekar (gitár, basszusgitár, dob, zongora) és három vokalista – közöttük egy testvérpár – kísérte Lara Fabian-t.
Elegánsan, visszafogottan és filmszínházi hangulatban berendezett, minimalista színpadkép fogadta a közönséget. Decens, fekete selyemfények hullámoztak az énekesnő körül.
Fekete minimalizmus, kivetítő nélkül
Az este nagy részében olyannyira visszafogott volt a hangulat, hogy kivetítőn sem láthattuk az énekesnőt. Ez olykor hiányérzettel töltött el, máskor azonban maximálisan illeszkedett a koncert ívéhez. Lara Fabian – világhírnevet megelőzően – brüsszeli bárokban és klubokban is énekelt, és ez időnként érezhető volt Budapesten is. Mintha ez a muzsika bensőségesebb közegben, kisebb bárban teljesedhetne ki igazán.
Lara Fabian anorexiája és a pozitív gondolatok ereje
Az énekesnő – a közelmúltban megjelent – könyvében nyíltan vallott arról, hogy korábban, egy szerelmi csalódás következtében anorexiában szenvedett. Arról is ír, hogy hogyan épült fel, és ezt a koncerten is többször hangoztatta. A szerelem, a pozitív gondolatok és az önmagunkba vetett hit erejéről beszélt.
A rajongói kezdeményezésre a fővárosba érkező belga–kanadai énekesnő kiegyensúlyozottan és elegánsan állt a színpadon. Láthatóan jóban van önmagával, s a múlt árnyai már messze szálltak.
Az I Will Love Again is felcsendült
Lara Fabian egyik legnagyobb hatású szerzeménye, a 2000-ben megjelent I Will Love Again ovációt váltotta ki a budapesti közönségből. Ez a szerzemény a Billboard Top 100-as listáján a 32. helyig jutott és hosszú hetekig jelen volt a legjobbak között.
A dalok sorrendje a turné során gyakran cserélődik, ami dicséretes, tekintve, hogy a legtöbb előadó állandó dallistával dolgozik és attól cseppet sem tér el. Lara Fabian budapesti koncertje esetében a nóták az este hangulatához illeszkedő sorrendben követték egymást. Az előadó franciául, olaszul és angolul is énekelt. Tette mindezt olyan energiával és átéléssel, amely még akkor is hatással volt a hallgatóra, ha nem feltétlenül értette a szöveget.
Békeországban, kívül hagyva a külvilágot
Feldolgozásként Caruso (Lucio Dalla dala) és Serge Lama szerzeménye, a Je Suis Malade hangzott el a koncerten. Az olasz taktusok hatására és a közönség rezgéseit érzékelve, kényelmesen ringattam bele magam abba az illúzióba, hogy legalább akkor, amikor a sötét moziteremben ülünk, azt érezhetjük, hogy a világban béke és szeretet honol. Akárcsak Lara Fabian koncertjén.
Csendben kellett lennünk, de a soft rock felrázott
Miközben a közönség egy része videózta az eseményeket, többen elvárták, hogy – ültetős koncert lévén – csendben figyeljük az előadást. A moziban zavaró, ha beszélgetnek körülöttünk, de egy pop-rock koncerten a csendes figyelem aligha várható el a nézőktől. A soft rockos hangzású, Saisir le jour című dal azután véget vetett a kettősségnek, berobbant az arénába és felrázta a közönséget. A gitárosok erőteljes játékát követően, a fináléban – az Adagio után – a legnagyobb sláger, a Je t’aime csendült fel és zárta le a hatásosan és átgondoltan felépített, budapesti Lara Fabian-koncert ívét.
