Az idő – mint tudjuk – szubjektív: hol sebesen repül, hol kínosan vánszorog, és olyan is előfordul, hogy úgy tűnik, leáll, egyszerűen megdermed. Minél boldogabbnak érezzük magunkat, annál gyorsabban telik, s minél keserűbb az élet, annál inkább lelassul, hiszen a fájdalom, a gyötrődés állapotában végeláthatatlannak hat a pillanat. A szomszédunkban két hónap híján egy éve dúl a háború, s mikor kitört, Ukrajnára figyelt az egész világ, menekültek tömkelege lépte át Magyarország határát is nap mint nap, köztük rengeteg kárpátaljai magyar. A kétségbeesés, a reményvesztettség, a kilátástalanság tapintható volt a levegőben – az idő megállt, és bizony azóta sem lódult tovább, csak éppen mi vettük le a szemünket az óra számlapjáról. A háború még mindig tart, de messze a csatazajtól könnyebb megfeledkezni róla.
– Állnak az órák – énekli Szarka Tamás a legújabb szerzeményében, hogy minderre felhívja a figyelmet. A Kossuth-díjas zenész, zeneszerző, költő a jelen művészvilágából egyedüliként emeli fel a hangját az orosz–ukrán konfliktus, a háborúskodás ellen. Nem parancsolóan, nem követelőzve, csupán halk és finom dallamokba burkolva annyit kér: „Ne lőjetek ma már!” És pontosan ez a kontraszt – a téma súlyossága és a megfogalmazás könnyedsége – adja a dal elementáris erejét, amellyel képes belehasítani az emberbe, és felrázni, ráirányítani a figyelmét arra, hogy a borzalmak még nem értek véget, pedig épp ideje lenne már, hiszen „a bombariadó az ördög dala”.
A háború életeket tesz tönkre, családokat szakít szét
– fogalmaz Szarka Tamás. Mint mondja, az elmúlt évszázadokban a művészek rendre felszólaltak ellene, ma azonban kialakult valamiféle vákuum, mindenki hallgat. – Számomra érthetetlen, már-már groteszknek hat ez a csönd; csak nem félnek a színpadi emberek? – teszi fel a kérdést a művész, aki többek között ezért is érzett erős késztetést arra, hogy megszólaljon a témában, azonban nem valaki ellen, hanem a béke mellett, és nem a különböző felek, hanem az Ember oldalán.
Wolf Kati valódi békedalnak nevezi az Állnak az órák című szerzeményt, amely – mint mondja – minden giccstől és felszínességtől mentes. Az énekesnő azonnal vállalta Szarka Tamás felkérését, így a Petőfi Rádióban már azt a verzót hallhatjuk, amelyet közösen énekelnek.
Amikor először hallottam meg a dalt, azonnal magával ragadott, a zene is gyönyörű, a szöveg is csodálatosan fájdalmas. Azt gondolom, hogy a dal üzenete pedig ugyanolyan fontos ma is, mit lassan egy éve, amikor kitört a háború. Egy zenésznek a dal az eszköze, hogy elmondja, mit gondol a világról
– fogalmaz az énekesnő.
