Az ember, aki különös módon látta a világot

A kezdőlépések: József Attila versek megzenésített dalai, cselló- és gitárleckék. Ez utóbbit akusztikus hangszeren hasznosítja, kezdetként mindjárt népzenével. Ennek jegyében sorra jönnek a zenekarok: előbb a saját nevét viselő formáció, aztán a Vízöntő, majd a Trunkos András fémjelezte Tabula, később a Vasmalom. A nyolcvanas évek elejétől az akkor berobbanó újhullám és az underground hozza lázba, ekkortájt írja emblematikus dalszövegeit a Rollsnak, amelyet később a Bikini visz országos sikerre. A rendszerváltozást követő években a kaposvári Csiky Gergely Színház zenei rendezőjeként dolgozik, de a színház stúdiójában is rendszeresen megmutatja magát. A kétezres években a színházi életet maga mögött hagyva akusztikus koncerteken duóban vagy Átmeneti Kabát elnevezésű zenekara élén találkozhat vele a közönség. Dalszerző-előadó, szövegíró munkásságát csupán halála után egy esztendővel ismerik el posztumusz Szövegírói Életműdíjjal. A Moiras Records tavaly év végén megjelentetett remek vinil életműalbummal tiszteleg Dévényi Ádám emléke előtt.

Mintha egy kimerevített amerikai filmkocka elevenedne meg a borítón: széles karimájú kalap, vörösesbarna zakó, lehunyt szempár, szájszegletben hanyagul félrecsapott, égő cigi, kézben a „harcra kész” akusztikus gitár. Az arcon bódult, valószínűsíthetően néhány whisky utáni, amolyan „nekem minden mindegy” mosoly. Beszédes és elgondolkodtató. E miliő után vajon mi várhat a hanglemezvásárlóra? Miként a hangulat sugallja, texasi blues vagy hagyományos country? Azok biztosan nem. De ki kell ábrándítanunk azokat is, akik valamiféle akusztikus gitárra hangszerelt primitív kocsmadalokat vélnének a fekete barázdák között. Nem, itt egészen másról van szó! Egy csipetnyi reggae-ről, némi bluesról, adalékként egy kis dzsesszről; amúgy inkább sanzonról, folkról, valamint a pol beatnek nevezett műfajról. Ez utóbbi igencsak dívott a hatvanas évek Magyarországán. 

Dévényi Ádámnak ’57-es születésűként szerencsére nem kellett megélnie, hogy bugyuta propagandaszöveget kántáljon a televíziós közvetítés mikrofonjába és mondjuk a máig megfejtetlen Kennedy-gyilkosság rejtélyéről értekezzen egy értékelhetetlen zöngeményben.

Adott viszont egy Bob Dylan, egy néhai Cseh Tamás vagy Dinnyés József karakterű dalszerző-előadó, s egyben egészen elképesztő vénával megáldott szövegíró. A politikára is fogékony, véleményének sokszor elég nyakatekert módon hangot adó dalszövegekkel. A nyolcvanas évek eleji szocialista kultúrpolitika cenzorai igencsak vakarhatták a fejüket, amikor korábban a Rolls Frakció, ’85-től már a D. Nagy Lajossal megerősített Bikini színpadán elhangzott az azóta megkerülhetetlen rockslágerré nemesedett Adj helyet magad mellett feldolgozása, benne a sokak számára megfejthetetlen, s egyben felejthetetlen „Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon / Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám” sorokkal. Amellyel Aczél Györgyék sem tudtak igazán mit kezdeni, miközben állítólag Mao Ce-tung feleségének politikáját hivatott pellengérre állítani. Talán éppen ezért hullott át sikeresen a rostán, ám a mondanivalóról a szerző csak jóval később rántotta le a leplet. Eszerint a szerzeményt az 1981-es lengyel katonai puccs és a Szolidaritás mozgalom ihlette, amelyre végül megszületett a Szolidaritás két dal között című tétele. És amely tulajdonképpen nem más, mint az ügyesen szerelmi köntösbe csomagolt, Dévényi koncepciójában még egyetlen közös darabként megálmodott Adj helyet és a Ne legyek áruló.

Aztán újabb címváltozás, miközben az összekötés marad: a Moiras Records Elmúlik – Jelen című életmű válogatás LP-jére immár Testvérszerelemként kerül fel, a bevezetőben (Adj helyet) egy szál akusztikus gitár kísérettel, amely a folytatásban szinte észrevétlen torkollik a Ne legyek áruló opuszába. A váltás a zenében, illetve hangzásában is jelzi a téma drámaiságát, a gitár baljóslatú, komor, krimifilmzenét idéző izgalmas riffre vált, a hangszerelés diszkrét szintetizátoreffektekkel gazdagodik. Más kérdés, hogy a Bikini rockosítva, két külön nótaként vette két külön lemezre anno. Nem is maradt el a hatás.

Marton László Távolodó rockszakíró a Dévényi-életmű szakavatott ismerőjeként írt mindenre kiterjedő, informatív jegyzetet a lemezhez, emellett a szerkesztés is az ő munkáját dicséri. A rendszerváltozáskor kazettán megjelent Adj helyet önálló anyagából került fel a lemezindító Randevú Dixivel (Mindent, ami utadba akad), továbbá az előbbiekben kivesézett Testvérszerelem, valamint Az asztal lapjára dőlve címmel az éjszakai életből merített anziksz, igazi dévényis szövegleleménnyel. A vers önmagáért beszél, hamisítatlan kocsmajelenet: a főszereplő az illuminált férfi, a megkaparítandó könnyűvérű nő és persze az elmaradhatatlan pia. Mindez a szokásos akusztikus gitár mellett egy népi hangszert (talán doromb) imitáló szintetizátorral megtámogatva, valamint Dévényi bravúros, könnyed, helyenként szopránt megszégyenítő énekével kiegészítve. Könyörtelen realizmussal, pengeélességgel boncolgatja – ugyanezen témához kapcsolódva – az élet árnyékosabb oldalát a sanzonszerű Belemenekülök az éjszakába darabja is, ahol mintegy illusztrációként ismét felcsendül egy villanásnyira az a bizonyos dévényis női hang.

Mindemellett a Kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött időkhöz (kilencvenes évek eleje) kötődik az ugyancsak sanzonos, Börcsök Enikővel előadott Várni nem érdemes tétele. A duettben előadott dalok közé tartozik még a Jelen (Fenyő Fruzsina), valamint a Csokiöntet (Karsai Edina) című szerzemény is. Dévényi az utóbbi időben az Omega basszusgitárosaként feltűnt Szöllősy Katival – akivel (és persze Trunkos Andrással) az Átmeneti Kabát zenekarban dolgozott – két dalszöveget is jegyez közösen: a kissé szókimondó Nem ért meg, valamint a Villamos címűt. Ez utóbbiban ismételten előkerül a rá jellemző szöveglelemény: „Ne füstölögjön, drága / Mert még felrobban a szája / Vigyázzon rája, mert a szíve kokárdája / Lesz a petárdája”. De előkerül ugyanitt a politikai szál is: „Elvtársaim az Úrban / Eleddig én itt kukultam / Az 56-os villamoson sok sz…rt kibírtam / Vagy ezt már írtam”.

Kuriózum még a Kivilágos virradatig című népies műdal Ottlik Ádám hegedűjátékával. 

Ám nem ő az egyetlen közreműködő hegedűs az albumon: Kézdy Luca egészen különleges, egyedi hangszerkezelése és soundja az Abszolút opuszát erősíti; a változatos zenei hangzáshoz az említett muzsikusokon kívül régi jó barátja, Soós Balázs bőgős, Ágoston Béla szaxofonos, Mohai Tamás gitáros, Tóth Tamás basszusgitáros, valamint Mezőfi „Fifi” István dobos is hozzáteszi a magáét. Ami az akusztikus gitárhangzást illeti: az efféle muzsika a felkorbácsolt érzelmek helyett általában megnyugvást, puritánságot áraszt magából. Dévényi játéka ezzel szemben helyenként felkavar; nem csupán költeménynek is beillő dalszövegeivel, de izgalmas gitárjátékával is kilóg a sorból.

Feltehetjük a kérdést: miben áll Dévényi Ádám művészete? Megkockáztatom, talán nem is annyira a zenéi (leszámítva a Bikini-korszakot), mint a dalszövegei tették naggyá. Ez a bohém természetű művész nem éppen szokványos lencséjű szemüvegen keresztül látta a világot; a kihívásokra adott válaszokat a sorok közé rejtve, máskor nyakatekert módon, megint máskor nagyon is világosan, sőt szókimondóan tudta megfogalmazni. Személyes tragédiája, hogy élete vége felé elszaladt mellette az idő. Az újabb trendekbe nem tudott és talán nem is nagyon akart beleilleszkedni.

Az igazságot Németh Alajos Lojzi mondta ki egy interjúban: 

Egyedi stílus és fogalmazási mód, nagyon mély látásmód és érzékenység jellemezte, amelyből mindig az emberszeretet csendült ki.

Borítókép: Dévényi Ádám (Forrás: Facebook)