Szerdán, 18 órakor nyílik a Törékeny című tárlat a Bolgár Kulturális Intézetben, melyen az alkotó is részt vesz. A meghívón olvashatjuk Johana Trajanova Édesanyámnak című versét: „Egyszer vagyunk csak mi itt ketten./Csak most vagyunk épp itt./Nincsen ezutánunk./Törékenyek vagyunk voltaképpen.” Majd ugyanitt megfogalmazza a sajátos technikával készült képek születését: "A fotókiállítás témája a törékenység. Lényegét tekintve a törékenység átmeneti, finom és tökéletességre törekszik. A botanikai virág formáját használva fel a projektum időbeliségünket, érzéklétünket és törékenységünket figyeli meg, fejezi ki. A levél, a virágszál, a virág maga, a fa rügyet bont, szirmot nyit, levélbe borul, illatot áraszt, elvirágzik, elhervad, elszárad, meghal – de csak egyszer. Másik virág születik, bimbózik, bont levelet, illatozik, virágzik, majd hervad el és meghal – csak egyszer. Ahogy a természet elemeiben a törékenységet keressük, akként – a lélekét is. Az önmagunkét. Törékenyek vagyunk?”
A Törékeny című tárlat alkotója Budapesten
– Izgalommal várom első külföldi bemutatkozásom – mondta lapunknak Johana Trajanova. – Budapest az a város, ahol édesanyámmal számtalan felejthetetlen nyarat töltöttünk, ahol végtelenül szabadnak, boldognak éreztük magunkat mindig, ahová gyönyörű emlékek kötnek. Az érzelmi kapcsolódáson túl Budapesten él egy számomra és édesanyám számára különlegesen fontos, nagyon-nagyon szeretett ember, s ez így még nagyobb örömmel tölt el, hogy épp ebben a városban mutathatom be fotóművészetem, s lehetek itt családommal egy teljes hónapot. Köszönöm a budapesti Bolgár Kulturális Intézetnek, hogy lehetővé tette számomra ezt a lehetőséget, köszönöm, hogy meghívott – tette hozzá a fotóművész. A művészeti eseményen túl egy szép emberi dimenzió is kibontakozik a kiállítás kapcsán, hiszen megjelenik a magyar-bolgár kulturális kapcsolatoknak egy, a család szeretete által gazdagított szála is. Johana Trajanova édesanyja Galina Trajanova, aki jeles kulturális személyiség, a Bolgár Nemzeti Rádió zenei együtteseinek igazgatója volt, és az egyik legkiválóbb magyar bolgarista, a József Attila-díjas magyar költő, műfordító, szerkesztő Szondi György társa volt.
