Minőségi zenei élményt hozott a horvát társulat
A rockopera Andrew Lloyd Webber által szerzett dallamai Tim Rice szövegeivel vitathatatlanul világsikerré váltak az 1970-es évekbeli filmpremiert követően. Ebből kifolyólag a május 24-én a Pécsi Nemzeti Színházba látogató szereplőgárda esetében minden bizonnyal a hangi adottságokat vették elsődlegesen figyelembe.
A főbb szerepeket megformáló énekes-színészek hibátlanul tolmácsolták a kultikussá vált dallamokat, különösen a három főbb szereplő, a Jézust alakító Đani Stipaničev, a Magdolnát megjelenítő Renata Sabljak és a Júdás szerepében megszólaló Ervin Baučić, akik énektehetségük alapján a világon bárhol megállnák helyüket, dalaikat még nyelvi szempontból is kiváló angol kiejtéssel adták elő.
Hasonló profizmusról adott tanúságot az őket kísérő zenekar is, akik élő játékuk során kifejezett finomsággal és változatos árnyalatokkal szólaltatták meg Webber muzsikáját.
Kreatív színpadi megoldásokkal dolgoztak
Az egyszerű, már-már minimalista, mégis kreatív és érzékletes díszlet, a lépcsőzetes háttér, a fények dinamikus játéka, a háttérben az égbolt változásait követő vetítés, illetve a telihold visszatérő motívuma sokban hozzátettek a látványélményhez. Harmonikus mozgással illeszkedett a jelenetekbe a tánckar is – bár időnként a cselekmény szempontjából kevesebb jelentőséggel bírtak, vélhetően ebben a filmbeli példát követték a koreográfia megtervezésekor.
A vörös és a kék, a meleg és a hideg színek váltakozásai, a címszereplő halálát bemutató jelenet során ezüstös fehérbe váltó árnyalatok összhangban követték a jelenetek hangulatát, a pörgő színpadi show eseményeit követhetőbbé, ézékletesebbé téve.
Indokolatlan klisék keserítették az összhatást
A fent említett kiváló énekhangoknak, a show látványosságának és a fülbemászó dallamok évtizedek óta tartó töretlen népszerűségének köszönhetően vitathatatlan sikert aratott az előadás, melynek végén, a finálé utáni reprízt a közönség állva tapsolta végig.
Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy a zágrábi előadás, szakmai pozitívumai ellenére indokolatlan klisék martalékává lett, nem is egy alkalommal.
Az eredeti, 1973-as film a maga korában forradalminak számító hippimozgalom tükrében mutatta be Jézus szenvedését, vívódását, tulajdonképpen úgy, mintha egy csapat hippi adná elő minden idők legismertebb történetét. A rendező (Damir Lončar) ezt a kontextust leválasztotta.
Azonban így, a darab mondanivalójához, megközelítésmódjához egyébként sokban szorosan kapcsolódó hippikori körítés nélkül Júdás Elvis Presley-t idéző overálos fellépése sem igazán mondható érthetőnek, inkább kizökkentő hatást értek el vele.
