Jézus Krisztus Szupersztár: Győzött a show

Adott egy közismert és sikeres rockopera, egy kiváló látványvilággal és világszínvonalú hangú színészekkel dolgozó előadás, illetve az állva tapsoló közönség. Valami azonban mégsem stimmelt teljesen. A Jézus Krisztus Szupersztár előadásán jártunk Pécsen, a 10. Színházi Olimpia keretén belül, a zágrábi Komedija társulat vendégjátékán.

Fotó: Ines Novkovic

Ha még ettől el is tekintünk, nem kerülhető meg az az ízléstelenség határait igen közelről súroló interpretáció, amely Jézus és Magdolna kapcsolatát feszegeti. Elgondolkodtató, hogy míg az eredeti, szexuális forradalommal szinte eggyé váló hippi kori filmben is méltósággal, ízléssel közelítették meg a kérdést, addig a Pécsen látott előadás direktora klisé-özönt bevetve, Mária Magdolnát talpig vörösben instruálta arra, hogy az eredeti, szelíd Jézus alak helyett már amúgy is erősen hobó benyomásokat keltő címszereplőt combjai közé véve dédelgesse, aki mindezt magatehetetlen mosollyal tűri, majd szinte az egész első felvonás során gerlepárként összekapaszkodva szemlélik az eseményeket.

Fotó: Ines Novkovic

Míg a filmes megközelítésből pont a Jézus által megmentett Magdolna finom lelki vívódása adja meg az érthető és emberi kérdés jogosságát – „én hogy szeressem őt, mondd?” –, addig az itt látottak inkább visszatetszést, az erőltetett szexualizálás összhatását keltették.

Bár vitathatatlanul látványos adalékot jelentett a minden hasonló színpadi feldolgozásban ia a dorbézolás archetípusaként megjelenített Heródes női sminkje, a történet szempontjából ezt a kiegészítést sem feltétlenül lehetett értelmezni.

A show erősen elvitte a mondanivalót

Érdemes kiemelni, hogy az eredeti film a kereszthalál jelenetével ér véget, s a naplementében hömpölygő nyáj motívuma, illetve a Golgotát megidéző dombocska az amerikai sivatagban, amelyre a hippi csapat vissza-vissza pillant, miközben beszállnak a buszukba, a történet időtlenségét, korokon átívelő, elgondolkodtató mivoltát emeli ki.

A kereszt jelenetét összességében a Komedija társulata által színpadra állított verzióban is sikerült méltóságteljesen, sallangoktól lecsupaszított módon bemutatni. Azonban annak az esélyét, hogy némi emelkedettséggel záruljon az előadás, nagy mértékben lenullázta az ismételt show-szerű repríz a táncosokkal és Júdás már említett Elvis-jelmezével. 

Bár kétségtelenül interaktívabb és dinamikusabb élményt jelent a jól ismert dallamokra állva tapsolni, a történet súlyát – amelyet az eredeti film megosztó és formabontó mivolta ellenére is vitathatatlanul megtartott –, itt ez a momentum elvette.

Rendezői döntés volt talán ez is, ahogyan a szereplőválasztásnál is – zenés darab lévén egyébként érthető módon – a hangi adottságok kerültek előtérbe, úgy a lezárásnál is a zenés, retró-rock showműsor összhatás megidézése mellett tette le a voksát az előadás. Hogy ki mit szűrt le ebből és mit vitt magával, az már egyéni ízlés és megítélés kérdése.

Borítókép: Jelent az előadásból (Fotó: Ines Novkovic)

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!