– Úgy tudjuk, hogy kedveli Budapestet. Ezúttal a színházi olimpiára érkezik a városba. Mit vár a legjobban a fellépéstől?
– Budapest igazán gyönyörű város, mindig örülök, ha itt lehetek. Különösen várom, hogy a közönséggel találkozzak, ahogyan az egész társulat is. A nézők lelkes tekintete mindig örömmel tölt el mindnyájunkat.
– A Snow Show idén már harminc éve van színpadon. Gondolt arra, hogy levegye a repertoárról?
– Rendezéseim általánosságban véve hosszú ideig terítéken maradnak. Ez a helyzet pedig addig áll fenn, amíg a produkciók relevánsak tudnak maradni. Úgy érzem, hogy a Snow Show bája, aktualitása szerencsére még nem kezdett halványulni, így remélem, hogy még számos alkalommal a nézők elé állhatunk vele.
– Pályája során előfordult, hogy bármilyen megkötést kapott az adott előadásról?
– A szövegkönyvet általában le kellett adnunk átnézésre. De mi inkább hallgatunk… A hallgatást nehéz cenzúrázni.
– Egyre nehezebbé válik, hogy az ember komédiát csináljon anélkül, hogy ne sértene meg valamilyen csoportot. Mi a véleménye a politikai korrektségről, a genderideológiáról és az erről való gondolkodás befolyásolásáról?
– Az én előadásaimban senki kárára nem nevetünk, így engem személyesen még nem érintett ez a probléma. Olyan emberi öröm- és bánatforrásokról mesélünk, amelyek évezredek óta kísérik mindennapjainkat: a szeretetről, a barátságról, a magányról és a kedvességről szólnak a történeteink.
