Helyet a testemnek!
Erős ideológiai töltést hordoz az észt művész, Anu Põder (1947–2013) első nemzetközi retrospektív kiállítása, amely január 3-án debütált a svájci Muzeum Susch-ban, egy olyan intézményben, amely kimondottan a figyelmen kívül hagyott női művészek munkáinak kiállítására és népszerűsítésére fókuszál. A kiállítás címe Põder egyik szobrának elnevezéséből származik: Space for My Body. Miközben Põder számára fontos az észt identitás, itt azonban erős feminista vonalat húzva komoly hangsúlyt kap az erőszaknak kitett test, illetve – hogy haladjunk a korral – az étkezéskultúra kritikája. Tegyük hozzá, a svájci Susch múzeuma valójában egy XII. századi kolostor és sörfőzde. Érdemes megnézni. A kiállítás június 30-ig tart nyitva.
A gyarmati múlt kísértete
Természetesen korunk nyugati kultúrtermékeiből nem hiányozhat az európai múlt eltörlésének igénye sem, s ha effélékre vagyunk kíváncsiak, megnézhetjük például az Összegabalyodott múltak, 1768 óta: Művészet, gyarmatosítás és változás című nagyszabású tárlatot Londonban a Királyi Művészeti Akadémián.
A hivatalos összefoglaló szerint a kiállítás több mint száz jelentős kortárs és történelmi művet gyűjt össze több mint ötven művésztől – köztük Lubaina Himidtől, Frank Bowlingtól, Thomas Gainsborough-tól és Isaac Julientől –, hogy megmutassa, miként fonódik össze a művészet a gyarmati történelemmel, a rabszolgasággal és a birodalmi múlt mindenféle elnyomó jelenségeivel.
Aki szeretne ízelítőt kapni a kritikai fajelmélet Angliában divatos változatából, ne hagyja ki. Az Entangled Pasts, 1768–now: Art, Colonialism and Change február 3-tól április 28-ig látogatható.
Szürreális szobrok
Lesz természetesen olyan kiállítás is, amely kevéssé terhelt a modern ideológiáktól. Csak hát Dániáig kell utazni érte. A valaha árverésre bocsátott legdrágább szobor (Az ujjas ember) megformálásáról elhíresült Alberto Giacometti művészi zsenialitásának szinte minden megnyilvánulása hamarosan a Dán SMK Nemzeti Galériában lesz látható. A kiállítás a nagy hatású svájci művész munkájának mélyreható feltárását kínálja, átívelve a szobrászatot, a festészetet, a grafikát és a rajzot. A kilencven műből álló tárlat az 1920-as és 1930-as évekből merít, mivel ezek az évtizedek formálták talán leghatározottabban Giacometti látásmódját. Az Alberto Giacometti – What Meets the Eye február 10. és május 20. között lesz látogatható.
Az elme zenéje
Yoko Onóról nehéz volna azt állítani, hogy konzervatív alkotó volna, ám kétségkívül messze van a kortárs „haladóktól”. Most a londoni Tate Modern szentelt egy tekintélyes tárlatot a japán multimédia-művész kreatív teljesítményének , kiállítva installációkat, filmeket, zenéket és fényképeket.
Az összeállítás Yoko Ono művészi fejlődésének hét évtizedét öleli fel, több mint kétszáz műalkotást bemutatva.
A tárlaton olyan „instrukciós darabok” is láthatók, amelyek írásbeli utasításokon keresztül hívják fel a nézőket, hogy vegyenek részt az alkotásban: képzeljék el, tapasztalják meg, készítsék el vagy fejezzék be a művet. A kiállítás középpontjában Ono radikális művei állnak, amelyeket 1966-tól ötéves londoni tartózkodása alatt készített. A Yoko Ono: Music of the Mind című kiállítás február 15-én nyílik és szeptember 1-jéig várja a közönséget.
