– A kiállításra válogatott Hórusz-képek lényeges alkotóeleme a hiba, a tévedés, a bomlás, a szándékos rongálás vagy a véletlen rongálódás – mondta Haris László, a kiállítás kurátora. De milyen fényképek azok, amelyek hibáik által értékesek? Ehhez ismerni kell a Hórusz Archívum történetét.
A hatvanas évek közepén az akkor filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképészmester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől. Pénze nemigen lévén, többnyire olyan felvételek kerültek hozzá, amelyeket az adakozó nem tartott különösebb értéknek.
Hórusz Archívum. A tárlat mechanikusan befolyásolt vagy elrohadt negatívokból áll
Fotók: Műcsarnok
Ahogy teltek az évtizedek, a gyűjtemény óriásivá gyarapodott, ekkor született meg a név: Hórusz Archívum. A névválasztás szimbolikus, hiszen az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz-szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. A legkisebb részek egy-egy amatőr fényképei, míg a képek összessége az egyet, az egészet, valami istenit, a képeknek egy különös értelmezését jelenti. Tehát A bomlás virágai című kiállítás látogatói arra láthatnak példákat, hogy mitől lesz egy elkészült kép kézműipari termékből alkotássá.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója a virtuális térben köszöntötte a kiállítás közönségét, hisz csak online lehet körbenézni a kiállításon, mint mondta: töredékek válogatását láthatjuk itt. Ebből kiválasztani, ami azt a bizonyos töredéket egy világegésszé rakja össze, szociálpszichológiai és szociográfiai mesterfeladat, amit a gyűjtemény fantasztikusan képvisel – véli az igazgató.
Bereményi Géza a megnyitón arra figyelmeztetett, hogy a hetven fotóból álló, a mai válságos időkhöz nagyon is jól illeszkedő kiállítás csupa mechanikusan befolyásolt vagy elrohadt negatívból áll. – Kardos Sándor kiállítása igazi fotóművészeti kiállítás, amennyiben azt mutatja meg, hogy a jelen időnek, a megörökített pillanatnak micsoda rafinált köze van az örökléthez. A kiállítás fotói három témakörbe csoportosíthatók: mechanikus beavatkozás történt a fotón, a negatív magától megváltozott, vagy a fotó új tartalmat nyert a körülmények változása miatt – mondta az író.
A kiállítás a megnyitót követően virtuálisan látogatható a Műcsarnok honlapján.
