„A jóízlés nem magánügy”

– Észre kell venni, hogy van egy olyan globális tudatipar, egy olyan digitális kultúra, amelyik csak nemzetközi sztenderdeket és piaci érdekeket képvisel, s ezzel szemben csak a magaskultúra van – mondta a Magyar Nemzetnek Falusi Márton József Attila-díjas költő, szerkesztő, az Országút főszerkesztője. Rövid interjúnkat olvashatják az új kulturális folyóirat szellemiségéről és feladatairól.

Falusi Márton. 20200214 Budapest Foto Bach Máte Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Ön korábban a Hitel című havilap szépirodalmi szerkesztője volt.

– A Hitel feladatait leadtam, mert nem éreztem etikusnak, hogy ott is szerkesztő legyek, meg itt is. Viszont nem csak az én személyem, hanem a két lap szellemisége is közös. Azt a nemzeteszmét, azt a kulturális felfogást fogom képviselni itt is, amit a Hitel műhelyében sajátítottam el csaknem 14 év alatt. Amiről Csoóri Sándorral, Görömbei Andrással, Tőkéczki Lászlóval, Ágh Istvánnal, Lázár Ervinnel, Papp Endrével és másokkal beszélgettünk, amiket tőlük tanultam, az nagymértékben befolyásolta a gondolkodásomat. Ennek az útnak a folytatása számomra az Országút, ahová szintén egy rangos szellemi kör hívott főszerkesztőnek.

– Mi lesz az Országút feladata?

– A nemzeti oldal értelmiségének az utánpótlás kinevelése az egyik legnagyobb feladata. Hogy megszólítsa a fiatalabb generációk képviselőit, akik ezt a szellemiséget képviselhetik most és képviselni fogják a következő évtizedekben is. Képviselni valamit pedig csak úgy lehet, ha folyamatosan újragondoljuk és átértelmezzük, hiszen a hagyomány soha nincs készen, az mindig kialakításra vár. Ezt a felelősséget ismerte fel szerintem az Országút szerkesztőbizottsága, amikor felkért arra, hogy legyek a lap főszerkesztője. Két kiemelkedő ambícióm, hogy a lap köré gyűjtsem a fiatalokat, és egy nagyon komoly külföldi kitekintés rovatot is működtessünk.

– Az európai kulturális vitákra gondol?

– Folyamatosan foglalkozunk majd azzal, hogy a külföldi értelmiség, írók, filozófusok, tudósok miről vitatkoznak, milyen nyelven vitatkoznak, milyen témákkal foglalkoznak. Az első számot részben rögtön ennek szenteltük, hiszen interjút készítettünk Roger Scruton filozófussal – talán nekünk adta az utolsó interjúját –, kritikát is írattunk a nemrég magyarul megjelent könyvéről. Ehhez hasonlóan tervezünk egy interjút Pierre Manent francia gondolkodóval, ami abszolút kuriózum lesz. Ő könyvet írt többek között arról, hogy Franciaországra, a francia identitásra miként hat az ott élő iszlám közösség. A második számtól kezdve pedig már elindítjuk azokat a vitákat, eszmecseréket, melyek nélkül egy élénk hetilap nem képzelhető el.

Fotó: Bach Máté

– Melyekre gondol?

– A ma megjelent második számunkban Entz Géza művészettörténész vitaindítóját lehet olvasni a műemlékvédelemről, annak hazai lehetőségeiről és jogi szabályozásáról. Trianon is kiemelt téma lesz az idén, de foglalkozni fogunk a nemzeti alaptantervvel, ahogyan a kánonvitákkal is.

– Kánonviták? Pontosan hogyan érti?

– A kánon egy kulturális közösség önképe. Az alapvető kiindulópont számomra a nemzeti kultúra fogalma, amelybe valamennyi szellemi irányzat beletartozik. Ezt a sokszínűséget szeretnénk felmutatni, nem csupán egyetlen szerzőre vagy szemléletmódra összpontosítva. Minden magyar a nemzeti kultúra részese, és minden olyan munkásságot érdemes elemezni, vagy akár vitatkozni vele, amely színvonalasan önti formába a maga gondolkodásképleteit, akár esztétikai, akár bölcseleti síkon. Egyetlenegy olyan ideológiát sem fogunk kiemelni, amelyik ki akarja sajátítani a kulturális gondolkodást. Az a meggyőződésem, hogy a magyar kultúra akkor életerős és akkor tud hosszú távon fennmaradni, ha minden magas minőséget képviselő gondolkodót megőriz a kulturális emlékezetében. Észre kell venni, hogy van egy olyan globális tudatipar, egy olyan digitális kultúra, amelyik csak nemzetközi sztenderdeket és piaci érdekeket képvisel, s ezzel szemben csak a magaskultúra van, amelyet a nemzeti kultúra képes fenntartani. Ez utóbbi azonban folyamatosan veszít a vonzerejéből a mai fiatal generációk szemében. Ezt nem szabad megengedni.

Fotó: Bach Máté

– Mit lehet tenni ez ellen?

– Mára a jóízlés mintha magánüggyé vált volna, pedig az nem magánügy. Roger Scruton is arra mutatott rá, hogy egy kulturális közösségben a művészi szép, a tudományos igazság és a közjó összetartoznak, egymást kölcsönösen feltételezik. Kell egy bizonyosfajta egyetértés arról, hogy mi az, amit a kulturális emlékezet megőriz. Ezt a fajta egyetértést pedig csak úgy lehet megteremteni, ha egy olyan lap, mint az Országút, részben orientál, részben pedig integrál. Az értékekre felhívja a figyelmet, és többféle értéknek is helyet ad.

Az Országút első számának recenzióját ITT olvashatják el.