A lovak szemének fájdalmán át

Kevés történelmi film képes arra, hogy a lovak szenvedésén keresztül átadja egy nemzet szenvedését. Sára Sándor 1978-ban készült filmje, a 80 huszár ilyen alkotás.

Aki megnézi az alkotást, soha nem felejti el a Lenkey-huszárszázad történetét Forrás: MNFA

Kevés történelmi film képes arra, hogy a lovak szenvedésén keresztül átadja egy nemzet szenvedését. Sára Sándor 1978-ban készült filmje, a 80 huszár – amelynek nemcsak rendezője, de operatőre is volt, sőt a forgatókönyv megírásában is részt vett Csoóri Sándor mellett – nemcsak a Lengyelországból 1848 tavaszán hazatérő magyar huszárok szenvedéstörténetét meséli el, a fizikai és lelki gyötrelmek sorát, hanem a velük egyenrangú társként, jóban és rosszban hasonló küzdelmet folytató lovakét is.

Feledhetetlen képsorokban látjuk a lovak küzdelmét a Kárpátok rögös útjain. Szenvedésük szimbolikussá válik, a katonák lelkében zajló érzelmek viharait tükrözik. Leginkább a lovak szeme feledhetetlen. A ló ugyanis menekül, ha baj van, ilyen a természete, ám ebben az esetben nem teheti, küzdeniük kell, akárcsak a magyar huszároknak, még akkor is, ha kevés a remény és közeli a halál.

A 80 huszár, amely – jegyezzük meg – nemcsak a korabeli kritikusok tetszését nyerte el, hanem a közönség is nagyon szerette a filmet, sok szempontból kitűnik a magyar történelmi filmek sorából. Persze megvan benne a kaland, amelyet jogosan elvár a néző egy történelmi mozitól, de nincs benne boldog befejezés. Bár gyorsan tegyük is hozzá, ha nem is boldog a vége, de mindenképpen felemelő történelmi lecke helytállásból, hazaszeretetből, hősiességből.

Mindezt Sára Sándor úgy oldja meg, hogy egy csöppet sem válik túlzottan patetikussá, miközben minden fontos üzenete célhoz ér. Az a fiatal, aki megnézi a filmet, soha nem felejti el a Lenkey-huszárszázad történetét. Lenkey János kapitányt a filmben Paál Farkasnak hívják, Dózsa László alakítja, akinek nézésében benne van minden keménység, de minden fájdalom is, lelkének minden vihara is, vagyis benne van minden, ami egy ilyen emberfeletti helytállás és szörnyű kényszerhelyzetek szülte szituációban felkavaró lehet.

Aki megnézi az alkotást, soha nem felejti el a Lenkey-huszárszázad történetét
Fotó: MNFA

A másik ok, ami miatt Sára Sándor alkotása kitűnik a magyar történelmi filmek sorából, az az, hogy bár kalandfilm, mégis mélyen filozofikus. Mindezt úgy valósítja meg, hogy a magyar huszárok – akiket a hetvenes évek legtehetségesebb színészei alakítanak – természettel vívott harcát naturalisztikusan ábrázolja. A közeli és félközeli képek sora olyan megrázóan mutatja be a huszárok küzdelmét, hogy azt az érzést éri el a nézőkben, mintha mindannyian ott lennének. A katonákkal és a lovakkal együtt úsznák át a folyót, másznák meg a hegyet, talpuk alatt recsegnének az ágak. A sebek fájdalmát a nézők is érzik.

A harmadik ok, amivel a történelmi zsánerfilm határait feszegeti a rendező, hogy nagyon lelassítja a filmet. Tegyük hozzá, az üldözéses kalandfilmet. És mindezt úgy képes megtenni, ami egyébként a korabeli modern művészfilmre jellemző filmkészítési mód volt, hogy a néző egy pillanatig sem érzi az alkotást vontatottnak. Ezzel pedig eléri, hogy a lovak és az emberek tájjal és ellenséges katonákkal vívott küzdelme az egész magyarság történelmének szimbólumává válik, a rendre megszálló sötét erők elleni állandó szabadságharcot láthatjuk a jelenetek sorában. Sára Sándor a modern film nyelvén már nemcsak ’48-ról beszél nekünk, nemcsak ’56-ra asszociál­hatunk, hanem a teljes magyar történelem legküzdelmesebb csatáira is.

Ráadásul a haza iránti aggodalom keveredik a huszárok lelkében a honvággyal, a család iránt érzett szeretettel, és a film cselekményének haladásával egyre erősödik az a reménytelen elkeseredés, hogy talán soha nem látják viszont azokat az életben, akiket a legjobban szeretnek. Mert Sára Sándor filmjében nemcsak a haza iránti aggodalom vezérli egyre elkeseredettebb cselekedetek sorára a magyar huszárokat, hanem a szeretteik ölelése iránti leküzdhetetlen vágy is.

Épp ezért nem nőhet úgy föl magyar fiatal, hogy legalább egyszer nem látja a 80 huszárt. Fenn van a neten, új mozifilmek hiányában eljött most a klasszikusok ideje. Biztosak lehetünk abban, hogy a film befejező jelenetét minden kölyök lájkolni fogja képzeletben. A filmet pedig megosztja majd, ha máskor nem, akkor, amikor ő is valami fontosat akar elmondani a jövőben saját gyermekeinek a magyar nemzetről, a magyar haza iránti szeretetről.