A komáromi Magyarock Dalszínház tagja, aki szóló előadóként is tevékenykedik, a tavalyi évben készítette el az Egyszer majd hívlak című különleges dalt, amely arról a kiszámíthatatlan, kaotikus helyzetről szól, amelyben több mint egy éve élünk. A megjelentetést elhalasztotta, ám idén áprilisban előállt a sokatmondó szerzeménnyel – áll a lapunkhoz eljuttatott közleményben.
– A dal egy előadóról szól, aki keresi a közönségét, a lehetőségeit. Rendkívül nehéz helyzetbe került ugyanis mindenki. Bízunk abban, hogy hamarosan végre ismét együtt lehetünk, és tapssal jutalmazhatják majd a nézők, amit a színpadokon előadunk, bemutatunk. A dal teljesen szokatlan módon született meg, mivel sajnos a tavalyi határzár nem tette lehetővé, hogy stúdióba vonulhassunk az alkotó- és zenésztársakkal. Így a külhonban tudtam csak az énekfelvételeket rögzíteni, de a digitális technikának köszönhetően elkészülhetett a dal – idézi a közlemény Mészáros Tamást, akiben felemás érzések kavarogtak a dalszerzés során.
Forrás: MT-archívum
– Nagyon nehéz volt szembesülni az érzéseimmel, mivel ezelőtt még sohasem éltem meg hasonlót ahhoz, hogy két ország között határt zárnak le, s így nem tudtam elmenni a stúdióba, hogy felénekeljem az új szerzeményt. A lezárás miatt mindenki otthon végezte a ráeső munkát, a hangszerelést, a dalszövegírást – emlékszik vissza. Egy külhoni stúdióban tudta rögzíteni az énekfelvételeket, amiket a producerének küldött el. Tavaly végül nem jelentették meg, egy darabig a fiókban hevert. Ám most, hogy november óta nem állhatott közönség elé, úgy gondolta, itt van az ideje, hogy megmutassák – derül ki a tájékoztatóból.
– A saját gondolataimat, érzéseimet szeretném átadni a közönségnek ezzel a dallal, és egyben korlenyomatot is adni. Bizakodó vagyok, egyszer majd csak egy rossz emlék lesz ez az időszak – fogalmaz Mészáros Tamás.
A dalhoz videóklipet is forgattak nemrég. A klip képi világa pontosan azt jeleníti meg, amit a szövegben elrejtettek. Egy zenész vagy előadó keresi az útját ebben a kaotikus vírushelyzetben, amely nem ítélkezik, csupán tényeket mutat meg. A főhős először egy kopár erdei ösvényen indul el, ahol csak a reményt adó fény, a hangszer, a zene van jelen, amibe kapaszkodhat. Később beér egy kicsit zöldebb helyre, amely a kisvárost szimbolizálja. Itt már néhány ember is feltűnik. A történet természetesen úgy ér véget, hogy a főszereplő megtalálja a nagyvárost. Azt a helyet, ahol már családok élnek békében, szeretetben, ugyanakkor az újra zenélés lehetőségére is rátalál.
