Fotó: Havran Zoltán
A mostani kiállítást H. Szilasi Ágota művészettörténész nyitotta meg. Többek között elmondta, hogy Lengyel Péter már főiskolásként eljutott a szakma csúcsára a rimóci öregasszonyt ábrázoló portréjával, amely ennek a kiállításnak is a hívóképe. – E rajzból kiindulva mondhatjuk, hogy Lengyel Péter szerint is az arckép, az emberábrázolás jelenti a festészet legmagasabb fokát, hiszen midőn kortársainkat festjük, egyben magát a kort is festjük
– állítja a művészettörténész. Felidézte, hogy apai, nagyapai ágon ott bujkált a családban a művészi tehetség, amelyet az alkotó fia is örökölt. Kiemelte, hogy a művész a szakrális alkotásaiban – mint örök evangélista – Krisztust belülről keresi. Ehhez olyan hitbéli erő kell, amely a látomásokat igazolja. Olyan, mintha a hitnek ez a mélysége megengedett lenne számára. Bibliai alakjai kinyilatkoztatásnak tűnnek, így lesz erejük arra, hogy magukba emeljék a szemlélőt. Letelepszik a folyóparton, a pipacsos réten, az aratás utáni szénaboglyás mezőn vagy valamelyik faluban, a romos, omladozó házaknál, megtalálja azt a motívumot, amit keres, és rajzol vagy fest. Körülveszi a csönd. Ezt a tűnődő világot szeretné megörökíteni. Keze nyomán utoljára még megelevenedik az eltűnő idő. Kívánjuk neki, hogy még sokáig őrizze ezt – zárta szavait a művészettörténész.
Egy Lengyel Péterrel készült portréfilm itt megtekinthető.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!