Az örmény brutalista építészetről nyílt kedden fotókiállítás a Mai Manó Házban, amelynek idei programjai között a francia fotóművészek kiemelt szerepet kapnak – hangzott el a keddi kiállításmegnyitón.
A március 8-ig látható, Az egy álom anatómiája címet viselő tárlaton a német származású képzőművész, Katharina Roters a kétezres évek óta a kaukázusi országban készített alkotásai láthatóak. A fotók megmutatják a szovjet szocialista korszak alatti és a rendszerváltás utáni urbanisztikai törekvéseket is.
Katharina Roters egy metaszkennelésnek nevezett munkamódszert dolgozott ki, amelynek segítségével a különböző ideológiák lenyomatait térképezi fel, illetve dokumentálja, osztályozza és analizálja őket. Az ország átmeneti szövetét vizsgálva a művész megfigyelte és dokumentálta az örmény városokat ma is formáló sajátosságokat és ellentmondásokat, amelyekben nemzeti vágyálmok, technikai haladás, kulturális örökség, átírt építészeti és térbeli kódok alakítják a természeti és városi tájak folyamatosan változó képét.
Baki Péter, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház ügyvezető igazgatója tájékoztatást adott az idei év kiemelkedő kiállításairól. Az egyre jelentősebb budapesti idegenforgalom miatt növekvő igény mutatkozik arra, hogy a külföldi vendégek a klasszikus, világhírű magyar fotóművészek alkotásait megismerhessék, ezért a nyári turistaszezon alatt kiállítást szerveznek ebben a témában.
Mint elmondta, augusztus 21-én az elfeledett 19. századi francia monográfusok alkotásaiból, októberben pedig Robert Doisneau francia fotóművész, az utcai fotózás egyik jeles képviselőjének műveiből nyílik kiállítás. A művész magyar szempontból különösen érdekes, mivel munkájára nagy hatást gyakorolt André Kertész és Brassai (Halász Gyula) is.
Katharina Roters 1969-ben született Kölnben. A Düsseldorg Művészeti Akadémia festészet karának elvégzése után első fotóprojektjét az örmény fővárosban készítette. 2014-ben a Magyar kockák (Hungarian Cubes) című könyvét a Német Építészeti Fórum és a Frankfurti Könyvvásár Építészeti Könyv Díjával tüntették ki. A kötet a magyarországi vidéki házak, a Kádár-kockáknak is nevezett épületek díszítőművészetét mutatta be.
