A Magyar Elektrográfiai Társaság Facebook-oldalán és honlapján is megtekinthető anyag Bátai Sándor képzőművész munkája, a kiállítás kurátora Haász Ágnes, a 3D virtuális látványtervet Albert Judit készítette.
Bátai Sándor a hetvenes évek végén került Kaposvárra, ahol a Csiky Gergely Színház díszletműhelyében dolgozott. 1980-tól – a Mártélyi Művésztelepen való részvétel után – kezdett kibontakozni művészetében egy sajátos konstruktivista felfogás, melynek középpontjában a látszat és a valóság szembenállása, valamint a redukált közlés áll. Képeinek alapélménye az elmúlás, melyet sejtelmes, misztikus hangulat leng körül.
Fotó: Berényi Zsuzsa
Az ősember művészetével kapcsolatos viszonyáról Bátai Sándor a következőképpen vall egy vele készült interjúban: „amíg hihetem, hogy valamelyest része vagyok munkája folytatásának, talán sikerül elérnem, hogy ne csúfítsak azon, amit ő elkezdett.”
Bátai Sándor Barlangrajzok című sorozata a jelen és a múlt, a szakrális és a profán ellentétpárok mentén fogalmazódik meg, mégpedig azért, hogy felhívja a figyelmet a múlt értelmezésének bizonytalanságára, hiszen az egyező formához sokszor más-más funkció társul. „A kereszt jelölheti egyszerűen a matematikai összeadás műveletét, de megjelenhet szakrális tartalommal, vallási szimbólumként, vagy akár profán jelentéssel, ablakra meszelt figyelmeztető jelként is” – vallja a művész.
A kiállítás anyagát képző motívumok között felfedezhetünk falfirkákat, népi és törzsi díszítőelemeket, jelenkori piktogramokat, valamint a Szaharában, Szibériában és Skandináviában feltárt barlang- és sziklarajzok és festmények ábrázolásait. Bátai Sándor úgy véli, a barlangrajzok összetett képeinek pontos jelentéséről csupán feltételezéseink vannak, ahogy majd a későbbi embernek is csak felvetései lesznek a postai boríték jelrendszeréről.
