A sorozatnézés okainak keresése a tudományos rendszerezés igényével

Volt egy ismerősöm, aki a Trónok harca utolsó epizódjának bemutatóját követő napokban – mert tartalékolni és összegyűjteni kívánta magának az élményt – nem járt sehova, nem olvasott híreket, sem Facebook-posztokat, nehogy valaki elspoilerezze neki a sorozat végét. Persze, ahogy már történni szokott ilyenkor, mégsem sikerült a dolog: be kellett jönnie dolgozni, és mire bedugott füllel, sikítozva elszaladhatott volna, egy másik kollégám már ki is mondta: „A végét is hogy el… rontották… megölték Daeneryst.” Volt sírás, káromkodás.

Nagy Koppány Zsolt
2021. 06. 15. 10:09
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Zsolnai György elképesztően jól megírt, Spoiler című esszékötete nemcsak a fenti, szinte megszállott ismerősömhöz hasonló embereknek bír releváns mondanivalóval, hanem a magamfajta, sorozatokat csak módjával fogyasztó olvasóknak is rendkívül érdekes. Jól jelzi a kötet szövegeinek minőségét, hogy akkor is lélegzet-visszafojtva és egy huzamban olvastam a szövegeket egymás után, ha az adott sorozatokat nemhogy nem láttam, de hallani is alig hallottam róluk – Zsolnai György stílusa, melynek egyik fő jellemzője, hogy a tartalommesélést rendkívül szervesen ötvözi az okos elemzéssel, egyetlen percre sem engedi el az olvasó figyelmét.

Már hiányzott valamilyen elméleti összefoglaló – és történeti áttekintés, aminek a kötet első szövege tökéletesen megfelel! – arról a világról, amelyikről azt gondoljuk felületes dőreséggel, hogy csupán a szórakoztatást szolgálja; természetesen azt szolgálja, de olyan komplexitással, leágazásokkal és gazdasági, politikai, történeti meg pszichológiai kapcsolódási pontokkal, amelyek egészen meghökkentik a gyanútlan olvasót. A karantén alatt amúgy is elképesztő méreteket öltő sorozatfogyasztás és emberek millióinak esetében függővé válás immár megköveteli, hogy a tudományos rendszerezés igényével is közeledjenek hozzá a szakemberek, és a Spoiler ezt teszi – szinte kötelező olvasmány mindenkinek.

A kötet még az evidenciákat is filozofikus szintre emeli („A sorozatnézésre minőségi időt kell szentelni, még akkor is, ha egybefüggő blokkokat darálunk le egy-egy szériából, és ezt az időt saját életünkből vesszük el, valaki vagy valami elől.”), de egészen okos pszichológiai mélységekig eljut a sorozatnézés okainak keresése közben: „A siker, a kudarc, az elismerés, a szexualitás, de még a lázadás normái is fikciók tömegén keresztül válnak érthetővé és átélhetővé a befogadók számára anélkül, hogy bármilyen egzisztenciális kockázatot kellene ­vállalniuk ezen élmények megszerzéséért. A szinte végtelen számú, megszemlélhető és átélhető, sorozatokban ábrázolt sors a befogadó igényeinek instant kielégítését, az egyéni lét kontingenciájába zárt egzisztencia ingereken keresztüli kiteljesedésének ígéretét hordozza magában.”

A kötet és a szövegek végkicsengése nem túl pozitív, még úgy sem, hogy pompás humor villan benne olykor (például a cigarettázás kriminalizálásával kapcsolatban a Conan Doyle-történetekről: „…nem könnyű megválni attól a képtől, hogy az erőteljesen koncentráló Holmes egy Churchwarden formájú szalonpipát pöfékelve ül a kandalló előtt, és bámulja a tüzet. Nehéz ezt néhány nikotintapasszal kiváltani.”) – elkeserítő jövőkép körvonalazódik: „A minőség és mennyiség (elmúlt években tapasztalható – a szerző) harca szemlélhető az elemző elefántcsonttornyából is, ahová nem hallatszik el a csatazaj, de követhető testközelből is, sorozatról sorozatra figyelve, melyik szempont kerekedik felül. A dömping azonban nem sok jóval kecsegtet, a streamingszolgáltatók ugyanis éppen a sorozatok nehezen felépített imázsát rombolják le minden egyes elhibázott szériával. A sorozatoktól való elfordulás ugyan még nem mutatkozik meg a számokban, de már vannak olyan kritikus hangok, amelyek hiányolják az aranykor valódi mondanivalóit.” Ugyancsak keserű az utolsó szöveg zárómondata, melyet megelőzően a szerző a politikai propagandaeszközzé silányított sorozatokat elemzi: „Az a sorozat, amely lemond arról, hogy aktuálpolitikai témákról realista eszközökkel realista olvasatot adjon, szükségképpen a politikai propaganda egyik kellékévé minősíti magát és értelmezése ezért nem is a kritikusokra, hanem sokkal inkább a politológusokra tartozik.”

Mindazok számára, akiknek a sorozatbambuláson és -daráláson túl igénye volna arra, hogy megértse a sorozatok világa mögötti hatásokat és erővonalakat, illetve megértse önmagát vagy önmagának a meglepően mélyen a személyiségben gyökerező sorozatnéző (és -függő?) összetevőjét, igen fontos kötet a Spoiler – csak ajánlani tudjuk.

Zsolnai György: Spoiler. Esszék a minőségi sorozatok világáról. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.