Szomorú szemek a pokolból

Ez a film a magányról szól, méghozzá egészen pontosan a férfimagányról. Míg Móricz korában nem okozott gondot leírni, hogy másként magányos egy férfi és másként egy nő.

Füredi (Pindroch Csaba), Fürediné (Gubás Gabi) és Isti (Nagy Péter) a problémák megbeszélése helyett a menekülést választják Fotó: Magyar Média Mecenatúra

Vitézy László a lélek filmrendezője. Alkotásaiban a közelkép, az emberi tekintet a fő narrátor. Vitézy László nem véletlenül talált rá – most már sokadik alkalommal – Móricz Zsigmondra, akinek írásai úgy realisták, hogy az író igazi mélyfúrásokat végez az emberi lélekbe. Amelynek eredményeként olyan titkok tárulnak föl, amelyek viszont már túl vannak minden realizmuson.

Vitézy László legújabb tévéfilmjében, amelynek ugyanúgy Házasságtörés a címe, mint a Móricz-kisregénynek, amelyből készült, ezek a realizmuson túli pillanatok az építőkockák. Sok van belőlük, ezért is fülledt a film légköre. A csendek beszédesek, a párbeszédek pedig sokszor csendes mélységeket tárnak fel. Vitézy a feltárás során háborgó, dübörögő, kitörésre váró vulkánokra lel. A néző pedig döbbenten szembesül a ténnyel, hogy régen készült olyan magyar film, amelyben ennyire sok szomorú férfiszempár van.

Füredi (Pindroch Csaba), Fürediné (Gubás Gabi) és Isti (Nagy Péter) a problémák megbeszélése helyett a menekülést választják
Fotó: Magyar Média Mecenatúra

Ez a film a magányról szól, méghozzá egészen pontosan a férfimagányról. Míg Móricz korában nem okozott gondot leírni, hogy másként magányos egy férfi és másként egy nő, ez ma már felér egy szabadságharccal.

Vitézy azt mutatja be a filmjében, hogy igazán magányos csak egy férfi lehet. A férfi a legtöbbször azért magányos, mert nem érti a nőt. A film egyik legizgalmasabb pillanata, amikor azt kérdezi az ifjú férj a fiatal feleségétől, miért a kikent-kifent, férj nélküli barátnőjével tölti az időt állandóan, mire a fiatalasszony azonnal rávágja, hogy beszélgetés okán.

Erre a férfi igazi jámbor őszinteséggel még arra is rá mer kérdezni, miért nem vele beszélget a nő. A válasz, amely évszázadok óta gyilkolja a férfilelkeket, megint csak egy gyorsvonat tempójában érkezik: „Vannak dolgok, amik nem tartoznak a férfiakra, amelyeket csak egy másik nővel lehet megbeszélni.” Hát így. A legszebb az a filmben, hogy itt még nincsen vége. Mert a fiatal férj még megkérdezi, nyilván csak tapasztalatlansága okán, hogy miféle dolgok ezek. A válasz egy kis női mosoly társaságában érkezik: „Női dolgok.”

A fiatal házasember a film első részé­ben mélységes magányba zuhan. Egyrészt azért, mert az idősebb kollégái olyan plasztikusan ábrázolták a nőkben jelen lévő női csalfaságot, hogy attól élete végéig el nem tud már vonatkoztatni soha többé.

Másrészt azért, mert a feleségével kicsit sem volt képes meghitt beszélgetésre, amiben Móricz és a film által ábrázolt öntudatos és távolságtartó feleségek igencsak hibásnak tűnnek. Harmadrészt pedig azért, mert – és ez a lényeg – a problémák őszinte megbeszélése helyett a menekülést választja Isti, akit egyébként Nagy Péter egészen elképesztő színészi beleéléssel jelenít meg a tévéképernyőn.

Tekintete másodpercenként képes a változásra, mimikájával, néha csak szemöldökének egyetlen rándulásával képes kifejezni, mi zajlik a lelkében. Isti tehát sem a feleségével, sem az anyjával, sem a barátaival nem tud őszintén beszélni az ifjú férjekre teljesen normálisan jellemző féltékenységéről. Amely így irreálisan nagyra nő. Férfiember esetében pedig az abszurdra nőtt féltékenységet legtöbbször a megcsalás szokta orvosolni. Vitézy a legújabb filmjében megmutatja, miért a pokolba vezető út ez.

A Móricz Zsigmond azonos című művéből készült film vasárnap 21 óra 35 perckor a Duna Televízióban, december 16-án pedig 3 óra 20 perckor az M5 kulturális csatornán látható.