William Shakespeare-t mindenki ismeri. Vagy mégsem? Nincs, aki ne hallott volna a világ legnagyobb drámaírójáról, akinek műveit, mint a Rómeó és Júlia, a Hamlet, a Lear király, vagy a Szentivánéji álom, több száz éve játsszák a színházak, olvassák az emberek, a világ számos országában az iskolai tananyag részei. Aki 460 éve született, mégis több tucat műve maradt fenn, és maradandó hatást gyakorolt a színházra és az irodalomra, az nem lehetett akárki – gondolhatnánk.

Újabb vita Shakespeare szerzősége körül
A korszakalkotó emberek nimbusza egy idő után könnyen önépítővé válik. Emberöltőkkel a haláluk után a velük kapcsolatos történetek legendákká színesednek, mondataik szállóigékké válnak, és persze megjelennek az összeesküvés-elméletek is. A folyamatot felgyorsította a világszerte drámai változásokat hozó XIX. század, amely nemcsak az ismert emberek hőssé emelésében járt élen, hanem a kételyek felerősítésében is. Shakespeare életéről alig maradtak fenn tényszerű információk, de az, hogy bárki kétségbe vonja szerzőségét, sőt létezését, máig meglepő gondolat. Bár műveinek egy részét korának szokásai szerint minden bizonnyal társszerzőkkel együtt írta, személyének megkérdőjelezése mégis hajmeresztőnek tűnik.
Az összeesküvés-elméletek közös jellemzője, hogy követőik azt gondolják, birtokában vannak a „titkos tudásnak”, amelyet a világot „irányító” körök ádáz módon elhallgatnak a tömegek elől, manipulálva a valódi tényeket. A dolog szépséghibája, hogy ez a „titkos tudás” az esetek nagy részében alig tartalmaz igazolható információkat, és a tényeket tekintve még gyengébb lábakon áll, mint az, amit megcáfolni igyekszik. Az oltásellenesek vagy a klímaváltozást tagadók mellett idesorolható a Shakespeare-szkeptikusok szűk, de annál lelkesebb köre is.
Shakespeare kortársai szerint Shakespeare nem az volt, aki
A tudományt ugyanakkor mindig a kétkedés viszi előre, azok válnak forradalmi elmévé, akik kétségbe vonják a tudóstársadalom által addig tényként tisztelt dolgokat (gondoljunk csak Semmelweis Ignác küzdelmeire).
Beszédes, hogy a Shakespeare-t érintő kétely első nyomai már életében megjelentek,
legalábbis egy új tanulmány szerint. Roger Stritmatter, a Coppin State University professzora szerint mindez világosan kiolvasható Francis Meres 1598-ban kiadott Palladis Tamia: Wits Treasury (A bölcsesség kincsesháza) című munkájából. A professzor, aki éveket töltött a könyv vizsgálatával, kutatásai alapján azt állítja, Shakespeare valójában nem más, mint Oxford 17. grófja, Edward de Vere. Ez az elmélet egyébként az egyik legnépszerűbb a Shakespeare-szkeptikusok körében, amellett, hogy a drámaíró személye mögött valójában Francis Bacon, az ismert filozófus rejtőzik.