Shakespeare-rejtély: kortársai szerint a drámaírás királya más volt, mint hittük

A világ legismertebb drámaírójának létezését már életében kétségbe vonták – állítja egy új tanulmány. De akkor ki volt valójában William Shakespeare?

William Shakespeare és két legismertebb hőse, Rómeó és Júlia. Fotó: Leemage via AFP

A Palladis Tamia az angol irodalom ismert munkájának számít, hiszen ez az első olyan kötet, amely Shakespeare műveinek kritikáját tartalmazza. Egyik fejezetében Meres az angol költőket görög, latin és itáliai költőkkel hasonlítja össze: 

Ahogy Euphorbus lelke Püthagoraszban él tovább, Ovidius édes, szellemes lelke a méznyelvű Shakespeare-ben.

Meres kilencszer említi a drámaírót a  könyvben, 12 darabját is felsorolja. Stritmatter professzor szerint Francis Meres az összehasonlítás elkötelezett híve volt – ki is adott egy matematikai értekezést Isten aritmetikája címmel 1597-ben.

 

A számok nem hazudnak – vagy mégis? 

A kötetben azonban egy látszólagos aszimmetria is felbukkan: Meres hat ókori epigrammaköltőt öt modern szerzővel hasonlít össze (Heywood, Drant, Kendal, Bastard, Davies). Stritmatter szerint ez az ellentmondás úgy oldható fel, ha a Davies név két személyt takar: a herefordi John Daviest és Sir John Daviest. A professzor szerint tehát a Palladis Tamiában minden aszimmetria okkal fordul elő. Ez a helyzet a drámaírókkal is, ha a könyvben 16 ókori szerző mellett 17 modern szerepel, (köztük Oxford grófja és Shakespeare is) akkor miért ne lehetne, hogy a két név egyetlen személyt takar? – teszi fel a kérdést Stritmatter. A professzor szerint Meres minden ókori szerző mellé angol megfelelőjét párosítja, Aristonymus mellé Shakespeare-t. Előbbiről semmit sem tudunk a nevén kívül, mely arisztokratát jelent, Oxford grófjához viszont, aki az egyetlen arisztokrata a listán, egyetlen másik sem tartozik. Stritmatter szerint mindez arra utal, hogy a gróf azonos a drámaíróval.

Bár az érvelés sokak szerint meggyőző, meglepődnénk, ha ettől kezdve a tudományos világ tényként kezdené el kezelni, hogy Shakespeare valójában nem is létezett, vagy legalábbis nem olyan formában, mint hittük. Az elméletből ugyanis éppen a félreérthetetlen tények hiányoznak. Mindezek alapján úgy tűnik, egyelőre nem kell féltenünk Shakespeare-t az eltűnéstől, és a Rómeó és Júlia borítóján sem kell átírnunk a drámaíró nevét Edward de Vere-re.