A kor másik nagy írója – Ben Jonson rögös útja
Benjamin Jonson Shakespeare kortársaként hasonló hírnek és elismerésnek örvendett, sokak szerint Shakespeare indította el a színészi pályán. Jonson drámákat és verseket írt, többnyire szatirikus darabokat és költeményeket.
Írásait 1616-ban kötetbe szerkesztette, művészetelmélet fejtegetéseket is tartalmazó előszót írt drámáihoz, és ezzel az irodalom rangjára emelte az utca színházát.
A király, I. Jakab is felfigyelt a merész újításra, meg akarta ismerni a szerzőt, és később Jonson amolyan udvari költő lett. Az udvarban drámaíróként is megszolgálta kenyerét; alkalmi darabokat írt a szerepelni vágyó, a király körül forgolódó főrangúaknak és kevésbé rangosaknak. A király halála után szerencsecsillaga leáldozott, az új király nem tartott igényt szolgálataira. Ráadásul drámái megbuktak, de alkotókedve nem lohadt, dolgozott tovább. Betegen és szegényen halt meg 1637-ben.
Az írók veszélyes élete
Érdekes adalék az akkori drámaírók pályájához, hogy Jonson fiatalon igen kalandos életet élt, gyakran keveredett utcai összetűzésekbe. Egy párbajban megölte egyik színésztársát, be is börtönözték emiatt.
A korszak kutatói gyakran emlegetik, hogy ezek a híres művészek alvilági és félvilági körökben is mozogtak, nekik írtak, közöttük éltek.
A kor harmadik nagy drámaíró „ásza”, Christopher Marlowe például egy utcai verekedésben vesztette életét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!