Elveszett Shakespeare

Évről évre újabb és újabb Shakespeare-rejtély borzolja az irodalomkedvelők amúgy is elég kusza idegrendszerét. Hol az derül ki, hogy a Shakespeare-színdarabokat nem is William Shakespeare írta, hol az, hogy azokat is ő írta, amelyeket nem is neki tulajdonítanak, hol az, hogy saját neméhez vonzódott, hol meg az, hogy telis-tele van a padlás Shakespeare elveszett műveivel. Mármint valamelyik padlás Európában, esetleg Amerikában, de egyelőre nem tudjuk, melyik.

Shakespeare elveszett műve

420 éves kutatás Shakespeare elveszett darabja után

A közelmúltban újabb találgatáscunami hömpölygött végig az irodalmi bulvársajtóban. A híres Első fólió kiadásának négyszázadik évfordulója alkalmából nem egy Shakespeare összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Legújabban a Future magazin futott neki egy elveszett Shakespeare-színdarab előásásának, igaz, találgatásoknál többre nem jutott. 
Ez alkalommal egy 1953-ban felbukkant könyvjegyzék nyomába eredtek a szemfüles tollnokok. Ebben az évben fedezte fel ugyanis Solomon Pottesman, egy lelkes és közismert könyvgyűjtő azt a  listát, amelyen két, egymást kiegészítő, egymásnak válaszoló cím volt olvasható. A Love's Labour's Lost (Ezt mi Lóvátett lovagok címen ismerjük.) után mindjárt ott állt a Love's Labour's Won című mű, amely – okoskodott Pottesman – nyilván Shakespeare eltűnt műve, ha már az előtte álló bizonyosan  Shakespeare-vígjáték. 

A Love's Labour's Won 1603-as említése óta nem került elő (Forrás: The Rare Book & Manuscript Library, University of Illinois, Urbana-Champaign)

A Future cikke természetesen megszólaltat szakembert, történészt, irodalmárt és Shakespeare-kutatót, míg ki nem kerekedik egy 420 éves nyomozás Shakespeare elveszett darabja után. A dolog azzal kezdődött, hogy „az avoni hattyú” halála után két barátja és színésztársa, John Heminge és Henry Condell mindent megtett azért, hogy Shakespeare művei el ne vesszenek. Igaz, szerzőnk drámái már halálakor is népszerűek voltak, sok irodalomtörténész mégis úgy gondolja, hogy barátainak közbenjárása nélkül számos műve örökre eltűnhetett volna. Az Erzsébet-korszakban ugyanis a kinyomtatott vagy kéziratban maradt színdarabokat számos veszély fenyegette. Egyrészt a papír drága volt, olyannyira, hogy minden nyomtatványt, kéziratot, papírfecnit újrahasznosítottak. Híres jelenete Rostand évszázadokkal később játszódó Cyranójának is, amikor Ragueneau pékségében a konyhalányok irodalmi kéziratokba, könyvlapokba csomagolják a péksüteményeket… Így eshetett meg a kutatók szerint, hogy Shakespeare kéziratai közül egyetlen egy sem maradt az utókorra. Az sem jelentett biztonságot, hogy mire meghalt, Shakespeare drámáinak körülbelül fele már nyomtatásban is megjelent. A művek ugyanis úgynevezett „quartos” kiadásban jelentek meg,  magyarul úgy mondták, negyedrétív, azaz kötés nélküli, kétszeresen összehajtott íveken hozták forgalomba. Ezek a viszonylag olcsó könyvek viszont könnyen megsérültek vagy elvesztek. 

Nem igazán voltak olyan formában, hogy azt mondanád: Ó, ezeket érdemes lesz megőrizni és húsz év múlva újraolvasni…

– foglalta össze a kiadványok hajdani értékét Emma Smith, az Oxfordi Egyetem Shakespeare-tanulmányok professzora.

Vajon megkerül-e valaha Shakespeare elveszett műve a szerelemről?

Mindezek nyomán szakmai becslések szerint jó háromezer Erzsébet-kori színmű tűnt el. És nem lenne elképzelhetetlen, hogy ezek között ott legyen Shakespeare néhány eltűnt műve is.  

A Shakespeare-művek számára a fordulópont 1623 novemberében következett be, amikor Heminge és Condell kiadta az azóta híressé vált Első fóliót. A korabeli Shakespeare-összes, vagyis  „Mr William Shakespeare vígjátékai, történetei és tragédiái, az eredeti kéziratok szerint” 36 Shakespeare-darabot tartalmazott, amelyek közül 18 még soha nem jelent meg nyomtatásban. Az irodalomtörténészek egyetértenek abban, hogy e kiadás nélkül a Minden jó, ha vége jó, A makrancos hölgy vagy a Macbeth örökre eltűnt volna.

Az viszont tény, hogy vannak olyan darabok, amelyek nem szerepeltek az Első fólióban, mégis megmaradtak. 

A leghíresebb elveszett és megkerült Shakespeare-mű a Titus Andronicus. Az 1594-ben kiadott tragédiát évszázadokon át elveszettnek hitték, de 1904-ben a svédországi Malmőben egy postai hivatalnok meglátott egy újságcikket egy korai angol Biblia eladásáról, amelyből az derült ki, rengeteget keresett az antikvitás tulajdonosa. Azonnal eszébe jutott, hogy a könyvtárában található egy megtépázott régi családi örökség, a Titus Andronicus quartója, amelyet – jóval megjelenése után – egy régi lottóhirdetésbe kötötte egykori tulajdonosa. Végül a hivatalnok eladta a könyvet és ezzel nemcsak magát, de a világirodalmat is gazdagabbá tette.

Shakespeare Titus Andronicus című drámáját 1904-ben újra felfedeztek (Forrás: Alamy)

Tényleg létezik Shakespeare elveszettnek hitt műve?

Az ehhez hasonló meglepetések adnak reményt Gary Taylornak, a Floridai Állami Egyetem angol professzorának, előkerülhet még a rejtélyes Shakespeare-darab, a Love's Labour's Won. Talán ugyanúgy ott lappang egy régi negyedrétív kiadás valakinek a könyvtárában, padlásán, ahogy ezernyi ismeretlen kiadványt őrizhetnek a régi olvasók mai leszármazottjai. 

Folyamatosan találunk új dolgokat magángyűjteményekben. Olyan könyvtárakban, amelyeket még nem katalogizáltak 

– reménykedik Taylor. Ha a Love's Labour's Wont kinyomtatták, akkor nagyon valószínű, hogy valahol valamikor felbukkan belőle egy példány. 
Bár azt is érdemes hozzátenni: az irodalmi rejtélynek van más megfejtése is. 

Shakespeare elveszettnek hitt színdarabja ugyanis már 1598-ban felbukkan iskolai előadásra is ajánlott vígjátékok listáján. 

Ami azt jelenti, hogy a Love's Labour's Won az 1590-es évek közepén íródott. De akkor nagy valószínűséggel a The Theatre-ben állították színpadra és nem az 1599-ben épített híres Globe Színházban, ahol Shakespeare társulata játszott. 

Az eredeti Globe színház egy  1642-es rajzon (Forrás: Wikipédia)

Ettől még persze lehetne Shakespeare műve, hiszen a Love's Labour's Lost (Lóvátett lovagok) vígjátékot 1594–1595 között írta a mester, s folytatásként megírhatta a Love's Labour's Wont. De az is elképzelhető – s komoly kutatók inkább erre hajlanak, hogy a rejtélyes Shakespeare-mű nem is önálló darab csupán a Sok hűhó semmiért, vagy a Minden jó, ha vége jó egyik címváltozata lehet. 
Mindenesetre a Shakespeare-saga folytatódik. 

Borítókép: Shakespeare ábrázolása a híres Első fólióban (Fotó: Scott Barbour)