A Gutenberg-ház árnyékában – hogyan fullad lassan botrányba Budapest egyik legígéretesebb kulturális felújítása

Budapest szívében, a Gutenberg tér elegáns fái alatt áll egy ház, amely egykor a magyar szecesszió büszkesége volt: a Gutenberg-otthon. Az 1907-ben átadott épületet Vágó József és Vágó László tervezték, és eredetileg a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyletének székházaként szolgált. A ház nem csupán lakóépület volt: színház, mozi, könyvtár és közösségi tér működött benne – a korabeli Budapest pezsgő kulturális életének egyik központja.

Az épület minden részlete a századelő magyar iparművészetének remekét hordozta: Kernstok Károly homlokzati freskói, Róth Miksa üvegablakai, Zsolnay-csempedíszei és a magyaros motívumokkal átszőtt belső terek a nemzeti szecesszió mintapéldájává tették a házat. 

Itt élt és alkotott Lechner Ödön, Mándy Iván és Négyesy László is – az épület falai között a magyar művészet és gondolkodás élvonalbeli alakjai hagytak nyomot.

Az idők azonban nem kímélték a házat. A második világháború után a lakásokat feldarabolták, a díszeket leverték, az ólomüvegeket kiverték, és az épület egyre mélyebb fizikai és esztétikai hanyatlásba süllyedt. Bár 2009-ben műemlékké nyilvánították, a védettség sem hozott megnyugvást: az épületet az elmúlt évtizedekben több rosszul kivitelezett, félbehagyott felújítás és statikai beavatkozás tette sebezhetővé.

A 4-es metró építése, a ház szerkezeti módosításai és a szakszerűtlen beavatkozások együttesen olyan statikai problémákat okoztak, amelyek az épület állékonyságát is veszélyeztetik. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány éppen ebben a kritikus helyzetben vásárolta meg a magyar állam anyagi segítségével az épület alsó két emeletét és a színháztermet: céljuk nem csupán a ház megmentése, hanem annak eredeti kulturális funkcióinak újraélesztése volt.

Az alapítvány nagyszabású projektje a ház teljes megújítását tűzte ki célul. 

Terveik szerint a Gutenberg-ház a XXI. században ismét a művészetek, a közösség és a tudás találkozóhelye lehetett volna.

A projekt elképzelései szerint a ház alsó szintjein színház és kulturális központ működne, 270 fős nézőtérrel, rendezvényteremmel, művészeti galériával, bisztróval, benne egy irodalmi pódiumszínpaddal, valamint jegyirodával. A félemeletre vendégszobákat és előadótermet terveztek, hogy a fellépő művészek és meghívott előadók számára teljes értékű infrastruktúra álljon rendelkezésre. Az épület így egyszerre őrizte volna múltját és lépett volna át a jövőbe.

Az alapítvány szakmai koncepciója – amely a történeti értékek helyreállítását modern közösségi funkciókkal ötvözte – példát mutatott volna arra, hogyan lehet egy védett, mégis élő épületet megmenteni. A tervezett kortárs művészeti galéria, irodalmi bisztró és befogadó színház nem csupán a népfőiskola kulturális küldetését szolgálta volna, hanem a belváros egyik legfontosabb művészeti és közművelődési helyszínévé emelte volna a házat.

Az épület belső tereinek megőrzésére és helyreállítására vonatkozó tervek külön figyelmet szenteltek az eredeti díszítőelemek rekonstruálásának – Róth Miksa üvegablakainak újragyártásától a Zsolnay-csempeburkolatok restaurálásáig.

Az alapítvány szakmai partnerei között neves építészek, műemlékvédelmi szakértők és színházi szakemberek dolgoztak azon, hogy a ház újra visszakapja méltó rangját.

Ám ami kulturális diadalnak indult, mára bürokratikus és emberi viszályokba fulladt küzdelemmé vált.

Gutenberg-otthon: Díszterem/színházterem, színpad nézőtérrel a hátsó páholyokból fotózva

Gutenberg-otthon: Díszterem/színház, előcsarnok ruhatárral és eredeti csillárokkal

Akadályozás, mulasztás, felelőtlenség – hogyan lett a Gutenberg-ház megmentéséből évek óta tartó botrány

A történet drámai fordulatot 2022 tavaszán vett. A ház statikai állapota ekkorra már kritikus szintre romlott, és az alapítvány egy részletes szakvéleményt juttatott el a társasház intézőbizottságához. A 2022. május 11-én készült statikai szakvélemény szerint az egyik félemeleti faltest azonnali dúcolást igényelt, mivel életveszélyes állapotba került.

Az alapítvány a helyzet súlyosságát felismerve kérte a társasházat, hogy az osztatlan közös tulajdonban lévő szerkezetet haladéktalanul erősítsék meg. Bár a társasház statikusa is megtekintette a helyszínt, a dúcolás a mai napig nem történt meg. 

Az alapítvány minden szükséges dokumentációt és levelezést eljuttatott az intézőbizottság elnökének, Almási Szabolcsnak, ám az ügy hónapokig, majd évekre elakadt.

Ezzel párhuzamosan az alapítvány megpróbálta rendezni az anyagi viszonyokat is az osztatlan közös tulajdonrészek tekintetében. Több megállapodástervezet is készült arról, miként lehetne a felújítási költségeket arányosan megosztani. Az utolsó, 2024. január 24-én küldött javaslat szerint az alapítvány előfinanszírozza a statikai megerősítést, és ennek költségét a közös költség és felújítási alap bizonyos részének elengedésével kompenzálják a felek, magyarán az alapítvány kifizette volna a munkálatok költségeit, amit a későbbi közös költségbe beszámít.

Ez a konstrukció nem csupán rugalmas, de minden fél számára előnyös megoldás lett volna: a társasház mentesül a tehertől, az alapítvány pedig gyorsan megkezdhette volna a munkát. Almási azonban visszautasította a javaslatot, azzal az indokkal, hogy „részletes számokra” van szükség – hogy pontosan mennyibe kerül a közös területeket érintő statika, és mennyi abból a projekt miatt szükséges szerkezeti megerősítés. Ez új statikai tervek készítését igényelte volna, ami újabb hónapokat és több millió forintot jelent, miközben a ház állapota napról napra romlott.

A következő fejezet 2024 májusában játszódott, amikor az alapítvány – immár a teljes társasház negyvenszázalékos tulajdonosaként – a szokásos évi közgyűlés napirendi pontjainak kiegészítését kérte. A céljuk egyszerű volt: rendbe tenni a társasház irányítását, megszüntetni az intézőbizottság működését, és professzionális közös képviselőt választani, aki képes az ilyen volumenű ügyek szakszerű kezelésére. 

Az alapítvány javaslatai azonban nem kerültek napirendre. Almási, az intézőbizottság elnöke egyszerűen nem volt hajlandó felvenni őket a közgyűlés programjába, sőt a meghívót is késve küldte ki, megsértve ezzel a társasházi törvényt. A közgyűlés így formai hibával indult, és érdemi döntés nem születhetett.

A helyzet mára tarthatatlanná vált. A ház statikailag veszélyes, az alapvető szerkezeti beavatkozások elmaradtak, miközben a kulturális projekt több milliárdos támogatásokat és befektetéseket veszíthet el. Az alapítvány a hatóságokhoz fordult, de a jogi út évekig elhúzódhat – az épületnek viszont nincs ennyi ideje.

A szakértők szerint, ha a dúcolás és statikai megerősítés nem történik meg a közeljövőben, az épület maradandó szerkezeti károsodást szenvedhet. Az irónia szinte fájdalmas: a ház, amely a XX. század elején a magyar nyomdászat és művészet fellegvára volt, most a jogi útvesztők, az önzés és a hozzá nem értés áldozatává válik.

A népfőiskolának hiába állnak rendelkezésre a szakszerűen elkészített engedélyes és kiviteli tervei, s hiába kapott a hatóságtól érvényes építési engedélyt saját ingatlanjának a felújítására, a ház vezetősége, élén Almási Szabolccsal az építkezés megkezdését is akadályozza. A népfőiskola 2021. július 30. óta nem tudja megkezdeni a felújítást, aminek tervezett költsége ennyi idő alatt 2,8 milliárdról már a sokszorosára emelkedett. Pedig, ha gyönyörűen felújítanák a társasház két szintjét és a szecessziós színháztermet, akkor valamennyi albetét értéke jelentősen nőne.

Mindeközben a népfőiskola fizet, mint a katonatiszt: 

öt év alatt csaknem hatvanmillió forint felújítási alapot is tartalmazó közös költséget fizetett be a társasház kasszájába egy olyan ingatlan után, amit egyáltalán nem tud használni. 

A társasház ebből a pénzből sok statikai problémát megoldhatna vagy akár a katasztrofális állapotú függőfolyosók renoválására is fordíthatna pénzt, ám a házban semmi sem történik. Mindez a társasházi törvény módosításának a szükségességét is felveti, hiszen jelenleg egy rosszindulatú házvezetés meg tudja akadályozni azt, hogy egy tulajdonos a saját ingatlanját felújítsa és hasznosítsa.

A Gutenberg-ház ma is ott áll a téren, homlokzatán repedések futnak, a díszek kopottak, a falak mögött pedig egy közösségi álom haldoklik, mert egy szereptévesztett ember makacssága tartja sakkban.

 A történet nem csupán egy házról szól – hanem arról, hogyan válhat egy nemzeti érték egy gyűlölködő ember túszává, és hogyan veszítheti el Budapest újra és újra legszebb arcát.

Gutenberg-otthon: 3D homlokzati látványterv a Gutenberg tér sarkáról

Gutenberg-otthon: Homlokzati látványterv a Gutenberg tér felől