Engedjék meg, hogy elöljáróban elmélkedjem kicsit a pornográfiáról! Ne ijedjenek meg: kerülni fogom az obszcenitást! Nem árt azonban tisztázni, mit látunk, amikor körülnézünk Reiner Riedler Fake Holidays című fotótárlatán. Nos, én azt hiszem, a pornó olyasmi, amikor valami naturálisat giccsesen ragad meg az alkotó. (Ha alkotás egyáltalán az ilyesmi.) Vagy éppen fordítva: amikor a giccs kerül naturális fókuszba. Mindenesetre a pornó valahogy a giccs és a dokumentarista megközelítés közös gyermeke. S bizonyos szempontból önmaga dokumentuma is, hiszen nemcsak azt mutatja meg, milyen a valóság, de egyúttal azt is, milyennek szeretnénk látni.
És ha azt hisszük, hogy e rövid elméleti összefoglaló felkészített bennünket a Fake Holidays látványvilágára, hát tévedünk. Aki belép a kiállítótérbe, akkora giccspofont kap Reiner Riedlertől, hogy visszatántorodik az Osztrák Kulturális Fórum lépcsőházába.
Van itt ugyanis minden, amit elképzelünk és amit elképzelni sem tudunk: Superman a medencévé változott Vörös tér fölött, álűrhajós a vízividámparkban, kínai esküvő a hamis piramisok (és az ugyancsak hamis Eiffel-torony) tövében, műanyag fenyőfák és kitömött medve a fedett dubaji sípályán, kiömlő vulkán és azték piramis előtt vacsorázó turisták, latexöltözetű emberek valami titokzatos erotikus klub mélyén. Egyszóval élményturisták hamisított élmények között.
Reiner Riedlerről talán érdemes elmondani: 1968-ban született, Bécsben tanult etnográfiát, majd zenét és újságírást, ám végül úgy döntött, hogy kizárólag fotózással akar foglalkozni. Stílusa a dokumentarizmust és a konceptuális megközelítést ötvözi. A Fake Holidays-projektet akkor kezdte el, amikor Berlin és Hamburg élményfürdőiben azzal szembesült, milyen könnyen csapjuk be magunkat, vagy talán inkább azzal, milyen örömmel fogadjuk, ha úgy csapnak be bennünket, hogy a csalóka látszat szebb, gazdagabb, teljesebb élet ábrándképét kínálja. Elég néhány emblematikus jelzés (homokos part, pálmafák, felfújható úszógumik, napernyők, koktélok és festett bárányfelhők) ahhoz, hogy a látogatók átéljék a valódi trópusi, tengerparti nyaralás érzését a tengerparttal amúgy nem rendelkező városok kellős közepén. A jelenség annyira magával ragadta a hajdani etnográfust, hogy elkezdett járni ezekre a helyekre Németországban, Ausztriában és bárhol a világon, hogy dokumentálja a valóság és a giccs találkozásait.
