Szarka Tamás hat-hét éves lehetett, amikor határon túli magyarként megfogalmazódott benne a gondolat, miszerint a Felvidéken valami természetellenes, valami nagyon furcsa és riasztó van a levegőben: az, hogy nem Magyarországon él, pedig minden – a nyelv, az emberek, a helyek – ennek az ellenkezőjét sugallja.
– Az első felismerés után a gyerek mindjárt a gond feloldásán gondolkodik. Rájöttem, hogy csak egymásba kapaszkodva tudjuk a szétszakítottságunkat feldolgozni, már amennyire lehet. Nyilvánvaló, hogy ha egy baráti kör, egy osztály vagy egy falu hasonló cipőben jár, az eleve erőt ad nekik. Ezeréves történelmünk, kultúránk s benne a világnak is utat mutató géniuszaink egyszerűen megnyugtattak: nem kell állandóan bocsánatot kérnünk a puszta létünk miatt, épp ellenkezőleg! Büszkének kell lennünk nekünk, magyaroknak, mert a kisebbségi létben az önbecsülés alapvető létkérdés – fejtette ki az énekes.
A Kézfogás nevű kezdeményezés, amelynek során Kárpát-medence-szerte több ezren éneklik el a hasonló című dalt, úgy jutott Szarka Tamás eszébe, hogy a világot járva találkozott olyan összetartó őshonos kisebbségekkel – szárdokkal, okcitánokkal, baszkokkal –, akikben látta, hogy becsülik magukat és egymást.
Világméretű lehet az akarat: együtt érezni, együtt mosolyogni, együtt énekelni
Fotó: MTI/Sóki Tamás
– Magyarokkal meg kiváltképp sokszor találkoztam az egész glóbuszon. Árad a szemünkből, hogy mennyire ki szeretnék fejezni az összetartozásunkat. Remek gondolat volt a kormány részéről június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává tenni, így ez a dátum nem elválaszt, hanem összeköt minket. Kedden 11 órakor a Parlament előtt közel ötezer gyerekkel fogjuk közösen elénekelni a Kézfogás című dalt, és ebből jött az ötlet, hogy a Kárpát-medencei magyarok is csatlakozhatnak a kezdeményezéshez. Adjon hangot ennek mindenki, aki szeretne, ott, ahol él, hiszen így az az iskola, város, falu szimbólummá válik. Rengetegen regisztráltak, hogy a saját helyszíneiken egyszerre énekeljék el a Kézfogást. Jövőre szeretnénk a diaszpórát is elérni minden földrészen. Magyar viszonylatban világméretű lehet az akarat: együtt érezni, együtt mosolyogni, együtt énekelni – részletezte a zeneszerző.
A Kézfogás című dallal Szarka Tamás azt üzeni a világ magyarságának, hogy énekkel fejezzük ki összetartozásunkat, és hogy „mindazonáltal összenő, ami összetartozik”. Az énekes azokhoz is szól, akik olykor azzal érvelnek, hogy a trianoni diktátum már régen volt, és érdemes fátylat borítani a múltra: – Egészen a Tanácsköztársaság kora óta kísért ez a gondolat, mint a lemondás, a zavart legyintés, a semmitől való védekezés téveszméje, tulajdonképpen maga a félelem becsomagolása ízléses papirosba. Nekik üzenjük sok-sok ezren, földrajzilag és lelkiekben mi, külhoniak: Ne féljetek! Átöleljük Magyarországot! – tette hozzá Szarka Tamás.
