Itt húsz évvel ezelőtt volt utoljára probléma a kisebbség és többség közötti feszültség. Már hosszú évek óta csak egyféle magyar gyerekek járnak a tarnazsadányi tagiskolába: cigány magyar gyerekek. A tantestület azonban egy kivétellel mind paraszt magyar – meséli Öcsödi Kiss József igazgató, az egy kivétel. A kisebbség elolvadt.
A faluban is úgy alakult, hogy a fiatal gyerekes családok cigány magyarok. Így az iskolába járók közül mára már mindenki egyformának érzi magát: 132-en járnak most ide úgy 75 családból. Évekkel ezelőtt a hírekbe azzal került be az iskola, hogy az udvaron lévő amúgy is rossz állapotban lévő vécék teljesen felmondták a szolgálatot. Azóta felújították az udvari vécéket, új melléképülettel toldották meg az iskolát. Nem EU-s forrásból, de európai szintű mosdókat kapott az iskola, már bent az épületben.
És mivel a céltámogatásból még volt százmillió forint, új burkolatot kapott a tető, ablakcserére és festésre is gondolhattak. Egy szegregálódott iskola nem a sűrű csodák színhelye. A tanárok mégis valami ilyenre törekednek. Többszörös erőfeszítésre van szükségük, mert a családi háttér nem tud hatékonyan segíteni. A motiváció azoknál a családoknál erős, ahol a szülők kvalifikált munkát végeznek, és nem csak a közmunkában van helyük. Szeretnek idejárni a gyerekek. Az is lehet, néhányuk életének leggondtalanabb szakasza lesz az itt töltött idő. A visszajáró volt tanulóktól gyakran elhangzik a mondat: De szeretnék még idejárni!
Lehetne büszkén mondani, az itt végzők kilencven százaléka továbbtanul. De a mondat folytatódik. Október 1-je után, amikor a normatív támogatást már megkapták értük a középiskolák, rohamosan lemorzsolódnak. Így ez a hely sok idejáró gyereknek nemcsak a tanulásuk elejét, de sajnos az iskolába járás végét is jelenti.
