Csilláron lógva

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Idén a filmszakma több évtizedes adósságát törlesztette: a 91 éves Hildebrand István kimagasló színvonalú operatőri munkája elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat. Hilda, ahogy a szakmában nevezik, a hatvanas-hetvenes évek leglátványosabb produkcióit fényképezte. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként sokmilliós nézettségű sikerfilmek operatőre volt. Minden műfajban kísérletezett. Nem ismerte a lehetetlent. Ahogy ma sem. Beszélgetésünket is azért szakítottuk félbe, mert megérkezett a megrendelt biciklije.

Ozsda Erika
2019. 07. 21. 9:44
Fotó: Havran Zoltán
Véleményhírlevél

Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– A Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma című portréfilmből kiderül, hogy számos alkalommal bravúros ötletekkel oldotta meg a rendezők kéréseit, néha a testi épségét is kockáztatta egy-egy jobb beállításért. Újítóként, örökké kísérletező operatőrként ismerik a szakmában. Mi mindent talált fel?

– Nem voltam feltaláló, a kényszer vitt rá. A kezdetekben nem állt sok eszköz a rendelkezésünkre, például csak egy kameránk volt, amelyet hangfelvételre is tudtunk használni. Ha valamit meg akartam oldani, újabb és újabb technikákat kellett kitalálni. A felvételim idején még csak három vagy négy magyar játékfilmet forgattak színesben. A főiskola pincéjében akartunk laborálni, ezért másodikos koromban egy Leica fényképezőgépből és egy hajszárítóból készítettem kamerát. Miután megkaptam a diplomám, megnősültem, és feleségemmel a Mártírok útjára költöztünk albérletbe. Külön engedélyt kaptam, hogy ott, a fürdőszobában fotólabort alakítsak ki. Nagyon drága volt a nyersanyag, de már lehetett színes negatívokat venni, amelyek viszont pár év alatt kifakultak. Dobrányi Gézával az volt a szándékunk, hogy olyan hívástechnikát dolgozunk ki, amelyikkel tartósan lehet fixálni a fényképezett színeket. Akkoriban egy színes kép csoda volt, attól lettem híres, hogy nálam ilyeneket lehetett nézni! A magyar úszósport vezetője, Rajki Béla kérésére kitaláltam, hogyan tudnánk víz alatti felvételeket készíteni. Az „akvárium az akváriumban” eszközbe beszereltük a kamerát, én pedig a képet egy periszkópon keresztül komponáltam. Ezzel a módszerrel forgattam 1953-ban a Bajnokaink a víz alatt című filmet az olimpikonokról, később pedig Kollányi Ágoston természetfilmjeit. A forradalom után egy évvel fotografáltam az első játékfilmemet, a Gerolsteini kalandot. A forgatás kezdetén a főhős, Darvas Iván még börtönben volt. A női főszerepet az operaénekes Házy Erzsébet játszotta. A kocsmai párbaj jelenetét a csilláron keresztül, a csillár fölé lógatva vettem fel kézi kamerával.

Fotó: Havran Zoltán

– Várkonyi Zoltán rendezővel nyolc filmet forgatott, köztük a tévében is sokszor vetített Jókai-feldolgozásokat, A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt. Hogyan dolgoztak együtt?

– Várkonyit imádták a színházban, csodálatosan vezette a színészeket, de mindig színpadi térben gondolkodott, filmben nem tudott, a végtelen térrel képtelen volt mit kezdeni. Úgy volt, hogy az Egri csillagokat is együtt forgatjuk. Egy évig kerestem a helyet, ahol felépíthetjük a várat. Hosszú viták után elintéztem, hogy Pilisborosjenőn elkezdhetjük az építkezést, azon még én is jelen voltam. A vár romjait külföldi stábok máig használják. Bejártam a világot a trükkök után: hogyan vágják le a kezeket és vágják szét a koponyákat, hogyan kell a várfalaknál a létrákat előre meggyújtani, hogy majd a fölfelé igyekvő ellenség megégjen. Bulgáriában megnéztem a török emlékeket és a harci eszközöket, amelyek után a kellékeket lehetett gyártani. Várkonyival együtt mentünk volna megnézni a külföldi helyszíneket, de üzent, hogy nem jön, én pedig menjek fel Nemeskürty Istvánhoz, a Budapest Filmstúdió vezetőjéhez. Ő tolmácsolta Várkonyi szavait, hogy a rendező nem tart igényt a további munkámra, mással akarja leforgatni a filmet. Az okot nem közölték. Várkonyival soha többet nem beszéltünk egymással.

– Ez is közrejátszott abban, hogy 52 évesen abbahagyta az operatőri munkát?

– Várkonyi filmjeit a nézők nagyon szerették, de a szakma nem értékelte túl sokra őket. A hatvanas évektől több külföldi filmben is dolgoztam, de akkoriban lenézték a „bérmunkát”. A francia stáboknál az volt a szokás, hogy a magyar operatőr kereste a helyszíneket. A filmgyárban azt terjesztették rólam, hogy a külföldiek azért ragaszkodnak hozzám, mert olyan filmekhez kérnek, amelyek rakétakilövő állomások környékén forognak, tehát kémkedem. Gondolom, irigyeltek. Nem kellett kémnek lenni ahhoz, hogy tudják, hol vannak a tiltott helyek, mindenhová hatalmas betűkkel kiírták, hogy fényképezni tilos. Aztán Bódy Gáborral elkészítettük a Psychét. Bódy hagyott dolgozni, bármilyen vizuális ötlettel előállhattam. Azt kérte, hogy minden kép érdekes legyen. Rengeteg szín- és optikai trükköt alkalmaztam, abban a filmben még az eget is megfestettem, persze szűrővel. A Psyché szakmailag bukás lett, giccsparádénak bélyegezték, amit soha nem tudtam kiheverni. A Pogány Madonnát 1980-ban forgattam, az volt az utolsó mozifilmem. Úgy gondolom, az operatőrnek nem az a dolga, hogy színhelyesen fotografáljon, hanem hogy megváltoztassa a világot, olyan tónusúvá tegye, amilyennek ő látja. Soha máskor nem tudtam volna ugyanúgy felvenni a jeleneteket, mert az ötletek akkor és ott jutottak az eszembe, ráadásul rengeteget rögtönöztem. Megláttam egy szép virágot, és arra gondoltam, hogy ez hasonlít a főszereplőnkre, és már meg is született egy ötlet. Egyetlen színésznő se mehetett ki a sminkszobából úgy, hogy előtte ne néztem volna meg. Ahhoz, hogy szeresse a kamerám, mindennek stimmelni kellett.

– Több színésznő hálásan emlékszik vissza arra, hogy milyen szeretettel világította és fotózta az arcukat. Hogy csinálta?

– Én nem az arcukat fényképeztem, hanem a lelküket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.