A kiadónak érdemes lett volna eltanácsolnia a szerzőt attól is, hogy erőltesse a Titanic-hasonlatot. Ez publicisztikiai fordulatnak még el-elmegy, egy hatvansoros napilapos vezércikkben talán fent is lehet tartani, kétszáz oldalon azonban úgy hat, mintha kétszáz tengeri mérföldön át kellene kapaszkodnunk ugyanabba a kötélbe. Fárasztó. Az Európai Unió láthatóan nem ütközik jéghegynek, hanem válságnak nevezett eseménysorokat él át. De ezekből rendre némileg átalakulva kerül ki, ha megújulva azért nem is feltétlenül. Történetesen Brüsszelben dolgoztam, amikor 2005-ben két kulcs-országban, a franciáknál és a hollandoknál is elbukott a népszavazás az EU-alkotmányról. Akkor nagyon erős volt a „válságozás”, de a görög adósságválság és a migrációs krízis idején is uralkodott némi pánikhangulat. Azonban az EU létéhez sokkal erősebb érdekek fűződnek annál, mint hogy ilyen bukkanók miatt engedjék eljelentéktelenedni. Jéghegynek ezúttal egészen más ütközött – az intellektuális kihívás jéghegyének.
(Forgács Imre: Titanic Európa? Válságok és remények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 194 oldal. Ára: 2500 forint)
