„Az igaz virágozni fog, mint a liliom."
(Legenda maior Sancti Gerhardi)
Szent Gellért egy véletlen esemény következményeként került Itáliából Magyarországra, ami személyes életében sorsfordulót hozott, István király országában pedig új fejezetet nyitott a keresztény hit terjesztésében.
A velencei patrícius családból származó, nagy műveltségű bencés apát 1015 tavaszán a Szentföldre indult, hogy Betlehemben kolostort alapítson, amikor hajója az Adriai-tengeren erős viharba került és Rovinj közelében elsüllyedt. Gellért a Szent András-szigeti (ma: Otočić Sveti Andrija, Horvátország) Szent Márton bencés kolostorban talált menedéket. A kolostor vezetője, Razina apát vendégül látta és rábeszélte, hogy Magyarország felé folytassa útját. Gellért így is tett, mert segítséget akart kérni István királytól megszakadt utazása folytatásához. De a magyarok közé érkezve hamarosan lemondott szentföldi terveiről, és az itt élő nép keresztény hitre térítése és tanítása vált legfontosabb feladatává.
„Nincs balgább dolog, mint a földi dolgokat a lelkiek elé helyezni, Krisztus szavait lábbal tiporni, az ördögöt Isten elé tenni”
– foglalta össze életelveit a Deliberatio című hittudományi munkájában, melyet István király intelmei (XI. század) mellett a második legrégebbi magyarországi latin nyelvű írásként tartunk számon. A Deliberatio fontos és máig nem kellően értékelt dokumentuma Gellért filozófiai-teológiai gondolkodásának. Szent Gellértre elsősorban nem tudós teológusként, hanem hittérítőként és vértanúként szoktunk emlékezni.
A szent püspök életének történetét két legenda őrizte meg számunkra. A kisebb Szent Gellért-legenda (Legenda minor Sancti Gerhardi) a XI. század második felében keletkezett és feltételezések szerint a püspök szerzetestársának, Valternek a tollából való. A kisebb Szent Gellért-legenda kéziratának egy-egy példánya a mai Belgium területén fekvő corsendonki könyvtárban, illetve a velencei Szent Márk-könyvtárban található.
A tizenharmadik/tizennegyedik századból fennmaradt nagyobb Szent Gellért-legenda (Legenda Maior Sancti Gerhardi) részletesebb leírást ad a szent életéről. Kézirata jelenleg a Bécsi Nemzeti Könyvtár tulajdonában van.
A Gellért-legendák hitelességét műfaji jellegzetességeikből adódóan óvatosan kell kezelnünk, hiszen szájhagyományon alapuló, eszményesítő leírásokról van szó, melyeket valószínűleg a szentté avatási eljárás során jegyeztek fel először, s melyekből a csodás-misztikus elemek sem hiányoznak. Mindazonáltal nem szokták vitatni, hogy a két Gellért-legendának történelmi-életrajzi forrásértéke van.
A legendák szerint Gellért Magyarországra érkezvén a pécsi székesegyházban mondta el első prédikációját Péter-Pál napján, a templom névadóinak ünnepén. Ezután Pécsváradon beszélt a néphez olyan sikerrel, hogy hamarosan István király elé vitték Székesfehérvárra, ahol Szűz Mária tiszteletére tartott prédikációt. Gellért nem beszélt magyarul, ámde nagy szónoki tehetséggel megáldott tudós ember lévén személyiségének varázsa még a tolmácsok közvetítő beszédén is átsugárzott. István király felismerte tehetségét és udvarába hívta. Rövid időn belül bizalmi emberévé, tanácsadójává tette, valamint megbízta Imre herceg nevelésével. Gellért nyolc tevékeny évet töltött el a mozgalmas királyi udvarban, de egyre jobban vonzotta a remeteség csendes, elmélkedő létformája, melyet abban az időben sokan a szerzetesség valódi spirituális iskolájának tartottak. Nevelői feladata elvégeztével azután csatlakozott a bakonybéli remetékhez, ahol csendes visszavonultságban hét évet töltött.
Időközben István király országegyesítő hadjáratainak végére ért: 1028-ban Csanád vezér segítségével megtörte az utolsó ellenálló nemzetségfő, Ajtony Al-Duna menti uralmát, és az elfoglalt területeken Csanád néven új vármegyét és egyházmegyét alapított. Ajtony hatalmi központját, Marosvárt is Csanádnak nevezték ezután. Mivel Ajtony az ortodox egyház híve volt és birodalmában erős bizánci befolyás érvényesült, Istvánnak egy erőskezű, tudós papra volt szüksége ahhoz, hogy a latin szertartású keresztény tanítást és liturgiát meghonosítsa és népszerűsítse új egyházmegyéjében. Ezt az elkötelezetten latin szertartású, erőskezű papot pedig Gellért személyében találta meg, akit visszahívott bakonybéli magányából és 1030-ban Csanád egyházmegye első püspökévé tett.
Gellért ügyes szervezőmunkával visszaszorította a keleti egyházi jelenlétet s több mint százharminc plébániát és templomot irányított megyéjében. Eredményes hittérítő és tanító munkáját tanúsítja a püspökségében alapított, magas színvonalú káptalani iskola is, ahol a következő nemzedék latin szertartású, de már magyar anyanyelvű papjait képezték.
Gellért mindvégig hűséges maradt István király egyházpolitikai elveihez. Ezért nem tudott rokonszenvezni a király halálát követő zűrzavaros időszakban a bizánci kereszténységet támogató Aba Sámuellel, ugyanakkor látnia kellett, hogy a velencei származású Orseolo Péter méltatlan a magyar trónra. 1046-ban a hazatérő András király üdvözlésére sietett kíséretével, amikor egy fellázadó pogány csapat a pesti révnél elfogta és kegyetlenül meggyilkolta őt legtöbb társaival együtt. Gellért holttestét tisztelői évekkel később Csanádra vitték, és végakarata szerint az általa Szűz Mária tiszteletére emelt épületben temették el.
„Az Úr Jézus vezette őt hozzánk, hogy ne csak a földi király kegyelmét lelje itt meg, hanem az örök királyét is” —írja a szent püspök küldetéséről a nagyobb Szent Gellért-legenda szerzője.
Az életút felvázolásán túl figyelemre méltó, hogy a legendák több helyen is említést tesznek Gellért Szűz Mária-tiszteletéről, mely valószínűleg szerepet játszott a magyarországi Mária-kultusz alakulásában és István király Szűz Mária-tiszteletében is. Mindkét legendában szerepel az éneklő szolgálólányról szóló epizód, melyet a magyar ősköltészet egyik első bizonyítékának szoktak tartani. Túl a nyelvtörténeti vonatkozáson, a nagyobb legendában található leírás az egyik legszebb és legközvetlenebb részlete Gellért életrajzának: Az esti csendben felhangzó magyar ének egyszerű szépsége megérintette a szobájában dolgozó püspököt, s a jelenet leírása azóta is magával ragadja a szöveg olvasóit. Faludy György így emlékezik egy versében:
„Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
Itt idegenben.”
(Óda a magyar nyelvhez, 1940)
Gellért csaknem ezer év távlatából is a legismertebb magyarországi szentek egyike. Emléknapját szeptember 24-én ünnepeljük.
Halálának színhelyén, a róla elnevezett Gellért-hegy oldalán Jankovits Gyula szobrászművész impozáns alkotása jeleníti meg az első magyar vértanú alakját, amint a keresztet magasra tartva áldást hint a városra és hirdeti Isten igéjét.
Kerékjártó Ágnes
A szerző a Magyarságkutató Intézet munkatársa
Az eredeti írás ide kattintva érhető el.
Borítókép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
