A magyar nyelv napjának történeti-jogi háttere

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án hagyta jóvá azt a határozatot, amely november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.

Ennek első állomása volt az 1790. évi XVI. törvénycikk, amely kimondta, hogy „bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni”, valamint „a gimnáziumokban, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállítatni […] a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók”.

A következő lépésben Vályi András kezdeményezésére vezették be az 1792. évi VII. törvénycikket, amely kötelezővé tette magyar tanszékek felállítását, így a magyar a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt hivatalos tantárgy lett.

Ezután számos, a magyar nyelv státusával kapcsolatos törvénycikket fogadott el az országgyűlés, így például az 1807-es országgyűlés során heves viták indultak a magyar nyelv hivatalossá tételéről, melynek eredményeként a bécsi udvar (nem hivatalosan és inkább titokban) 1808-ban egy provokatív pályázatot is kiírt tübingai pályázat néven. A pályázat arra kereste a válasz, hogy egyáltalán alkalmas lehetne-e a magyar arra, hogy az ország hivatalos nyelve legyen. A pályázatban többek között részt vett maga Kazinczy Ferenc, az ismert nyelvújító is.

A magyar nyelv hivatalossá válásának utolsó fázisában a magyar nyelvről szóló 1836. évi III. törvénycikk a törvények latinul és magyarul történő szerkesztését írta elő – ekkor a közigazgatás jelentős része hivatalosan is magyar nyelvűvé vált. Végül pedig az 1844. II. törvénycikk értelmében nem a latin, nem a német, hanem kizárólagosan a magyar lett a Magyar Királyság hivatalos nyelve.

Részlet az 1844. évi II. törvénycikkből

Ez az ünnepnap tehát hosszadalmas jogi, társadalmi folyamatok eredményeként lehetőséget nyújt arra, hogy ráirányítsuk figyelmünket az anyanyelv szerepére életünkben, hiszen azonkívül, hogy nyelvünk hivatalos státusza biztosítja, hogy a magyar nyelvet használhassuk a társadalmi élet minden területén, nemzeti identitásunknak is egyik alappillére, vagy ahogy Csoóri Sándor írta:

„Anyanyelvemben benne van a feszültség, a dráma, ami a magyarság életében lezajlott. Anyanyelvem jelentette és jelenti a költészetet, adott és ad lehetőséget a képzettársításokra [...]. Anyanyelvem nemcsak szavaink összessége, hanem az emberi lét értelmezhetőségének lehetősége is. Írás közben ha szenved is az ember, ha egy jó mondatot meg tud fogalmazni, boldogan áll fel az asztaltól. A teremtés izgalmait a nyelvben éltem át, odaköt a történelemhez, a saját tudatomhoz, sejtelmeimhez. Filozófiai értelemben is anyanyelvem a legfontosabb eseményem és adottságom.” (Csoóri 1994)

A szerző Nagy Dóra, a Magyarságkutató Intézet munkatársa

Az eredeti írás ide kattintva érhető el.

Borítókép: Országgyűlési határozat a magyar nyelv napjáról (Forrás: https://anyanyelvapolo.hu/a-magyar-nyelv-napja-november-13/)