Szépen csillog a bronz: kardcsapatunk a harmadik helyen végzett

Az Egyesült Államok legyőzése, majd az Olaszországtól elszenvedett vereség után Németország ellen lépett pástra kardválogatottunk a tokiói olimpia bronzmérkőzésén. A Szilágyi, Szatmári, Gémesi összeállítású csapat 45-40-re győzött, és ezzel a harmadik helyen végzett.

Fotó: Mirkó István

Egyéni világbajnokunk szárnyalt a páston Hartung ellen, rögtön elhúzott 3-0-ra, végül 5-1-re hozta az asszóját. Nagyon magabiztos előnnyel (30-16) kezdődött az utolsó három asszó. Előbb Gémesi kötött be Wagnerrel, és tovább növelte az előnyt. 35-20-nál következett Szatmári és Hübers: kis magyar hullámvölgy után a német egy tust faragott a hátrányból.

Az utolsó asszón Szilágyi tehette fel a pontot az i-re. A háromszoros olimpiai bajnok hat találatot kapott zsinórban Max Hartungtól, majd két okos vágással 42-32-re alakította az állást. Aggódnivaló nem volt, tíz tus maradt az előnyből. Igen ám, de fogyott ez a bizonyos előny. 42-36-ra kapaszkodott fel a német válogatott, amikor Szilágyi találatot ért el, de úgy tűnt, ettől sem nyugodott meg. Végül 43-40 után két tussal tett pontot a döntő végére.

A magyar kardválogatott végül 45-40-re győzött Németország ellen, és ezzel megszerezte a bronzérmet.

Szilágyi Áron: Különleges nap volt a mai, de végeredményben nagyon örülök, hogy érmet nyertünk a fiúkkal. Az elődöntőben 43-43-nál egy technikai hiba akadályozott meg a tusban, és ez azért nagyon bosszantó, hogy ilyen előfordulhat, és befolyásolja az olimpia végeredményét. Aztán a bronzmeccsen sokáig minden rendben volt, de az utolsó asszóban egyszerűen semmi sem sikerült. 43-40-nél átfutott az agyamon, hogy ebből még baj is lehet. Érdekes, hogy ekkor egy olyan akciót vettem elő, amit szinte soha nem használok. Bejött a feltartó szúrás, és utána már tudtam, hogy beadom az utolsót is. Furcsa verseny volt ez a mai, és ezek szerint a Jóisten ezen a napon ezt a bronzot szánta nekünk. Biztos, hogy folytatom a vívást, de azt nem tudom most megmondani, hogy mikor lépek legközelebb pástra.

Decsi András vezetőedző: Öt éve készültünk arra, hogy olimpiai érmet nyerjünk. A célkitűzés ez volt, a vágy az arany. Rendkívül balszerencsés mérkőzés volt az elődöntő. Természetesen a bronzmeccs előtt a biztató szavak, a taktikai tanácsok elhangzottak, de pontosan tudtam: vannak annyira profik ezek a srácok, hogy feldolgozzák magukban a történteket. Összességében azt hiszem, hogy boldogan zárjuk ezt az olimpiát, nagyon büszke vagyok valamennyi kardozóra, és köszönöm kollégáimnak a közös munkát.